Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

iO Közigazgatási Döntvénytár. a kórházban léte idején, a betegfelvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint nőtlen lévén, csupán magáról kellett gondoskodnia évi 1600 K-t tevő rendszeres fizetéséből, ennek lefoglalása tehát jogosult volt és nem ellenkezik az 1881 : LX. tez.-nek sem szellemével, sem pedig tételes rendelkezésével: mert R. M. 3 hónapot meghaladó időn át ápoltatott és nyert ez alatt teljes ellátást Budapest székesfőváros fentebb nevezett közkórházában; mivel pedig az imént idézett tcz.-nek a fizetés, illetve nyugdíj bíróilag lefoglalható részét megállapító 54. és 55. §-aiban foglalt rendelkezések ellenében ugyanezen törvény 58. §-a szerint, még abban az esetben is kivételnek van helye és a tényleges szolgálati illetmények 600 K-t (300 forintot) meghaladó része foglalható le, ha az adós ellen feleségét, törvényes szülőit vagy leszármazóit illető tartás miatt intéztetik a végrehajtás, — amiből természetszerűleg következik, hogy a panaszosnak a kórházban saját személyében élvezett gyógykezelés és teljes ellátása, a mi a végrehajtási korlátozás alól kivett ((tartás»-sal egyértelmű, a legutóbb idézett törvényszakasz rendelkezése alá esik és a saját tartási költségeinek kiegyenlítésére foganatosított végrehajtással szemben az 54. §-ban megállapított korlátozásnak helye nem lehet. Ezt bizonyítja czáfolhatatlanul magának ezen törvényszakasznak második bekezdése is, amidőn kimondja, hogy a lakpénz, mely egyébként az általános foglalás alól mentes, — lakbértartozás fejében mindazonáltal lefoglalható. Mivel az előadottakból kitetszőleg a fölmerült tartási költségek törvényszerű kiegyenlítése czéljából a kifogásolt végrehajtás törvényszerű kötelezettség alapján és a törvényszerű korlátok között foganatosíttatott, az alaki szempontból emelt kifogások pedig a tárgyiratok tanúsága szerint, a ténybeli valóságnak nem felelnek meg; mivel a tartozás törlesztésének 2 évre történt kiterjesztésével a panaszos fizetését a panaszlott foglalás folytán I—í évre csak 139 K 86 fillér terheli, részére tehát az 1881 : LX. tcz. 58. §-ában biztosított évi 600 K-nál magasabb összeg marad fenn: a panasznak, mint alaptalannak helyt adni nem lehetett. 33. Az 1886: XXIL tcz. az elöljárói tisztséghez minősítési kellékkép kívánja meg a nyereségvágyból elkövetett bűntett, vagy vétség tekintetében való büntetlen előéletet s ezzel a rendelkezéssel szemben a büntető-törvénykönyvnek az elévülésre vonatkozó szabályai figyelembe nem jöhetnek.