Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Közigazgatási Döntvénytár. 39 előírása rendeltessék el bíróilag; mivel azonban a 35,000/1902. B. M. sz. a. kibocsátott kórházi szabályrendelet 59. §-a a közigazgatási hatósághoz utalta a kórházi gyógyköltségek kedvezményes lerovása, avagy teljes elengedése fölött való végérvényes döntést: a közigazgatási' bíróság 874/1904. K. sz. a. hozott határozatával a panaszt hatáskör hiányában érdemi tárgyalás nélkül visszautasította. R. M. erre a fizetésére vezetett végrehajtás ellen Z. szabad királyi város tanácsához benyújtott előterjesztésében az 1881 : LX. tcz. 54. §-a alapján emelt kifogást — azt vitatván, hogy a végrehajtás foganatosításánál alaki mulasztás történt; anyagi szempontból pedig a letiltás az itt emiitelt törvényszakasznak abbeli rendelkezésébe ütközik, mely szerint az állami tisztviselő fizetése amennyiben az évi 1600 K-t (800 forintot) meg nem haladja, bíróilag le nem foglalható. Kifogásaival a városi tanács 14,336/1905. és a közigazgatási bizottság 184/1906. sz. a. kelt véghatározatával elutasittatván, a m. kir. belügyminiszterhez felebbezett; a belügyminiszter pedig hivatkozással a már emiitett kórházi szabályrendelet 59. ^-ára, melynek értelmében az ápolási dijak a közadók módjára hajtandók be és az 1896 : XXVI. tcz. 82. §-ának 5. pontjára, a közigazgatási bírósághoz tette át az ügyet illetékes elbírálás végett. A bíróság ezen az alapon, tekintettel az 1898 : XXI. tcz. 13. §-ára is, a maga hatáskörét megállapítván, a panasznak helyt nem adhatott. Az 1898 : XXI. tcz. 6. §-a értelmében azok a kórházi ápoltak, kik megbetegedésük idején sem az 1891: XIV. tcz. alapján szervezett betegsegélyző pénztár kötelékébe nem tartoztak, sem az 1876 : XIII. tcz. rendelkezése alá eső szolgálati viszonyban nem állottak, ápolási költségeiket önmaguk fizetik: R. M. tehát a saját kórházi ápoltatásából keletkezett 279 K 72 fillér gyógyköltséget vitathatlanul önmaga köteles megtéríteni. Mivel pedig ő ezen törvényszerű kötelezettségét a részére engedélyezett kedvező fizetési föltételek mellett sem volt hajlandó teljesíteni: az 1898. évi XXI. tcz, 14. £-a értelmében közadók módjára behajtandó tartozásának kiegyenlítésére tiszti fizetése volt lefoglalandó, amely intézkedés ellen szintén a jogorvoslatok egész sorozatával élve, most már az 1881 : LX. tcz. 54. §-a alapján kéri a nézete szerint törvényellenes foglalást megsemmisíttetni. A törvényhozás nyilvánvalóan azzal a czélzattal korlátozta az 1881 : LX. tcz. 54. §-ában az ott felsoroltak állandó illetményére vezethető végrehajtást ennek V3-ad részére és erre is csak abban az esetben, ha az az évi 1600 K-t (800 forintot) meghaladja, hogy mint minden megterheltetéstől mentes, törvényesen védett létminimum, a végrehajtást szenvedőnek a saját és családja létfentartására minden körülmények között ennyi rendelkezésére fenmaradjon. R. M.