Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

38 Közigazgatási Döntvénytá>\ tott tárgyiratokból, sőt magukból a panaszbeadványokból kitetszőleg, azért mondotta föl a szóban forgó lakásokat, s utahányozott ezek fejében mindkét házasfél részére lakpénz czimén megfelelő kárpótlást: mert az iskola fejlesztése okából az iskola érdekében volt szükség azokra a helyiségekre. Minthogy pedig a miniszter a panaszos és neje részére kárpótlás fejében egyenkint évi 200 K lakpénzt engedélyezett — ugyanannyit, amennyiben ez a biróság az emiitett elvont lakások egyenértékét 2145/1903. K. sz. a. hozott Ítéletében megállapította, minthogv az 1868 : XXXVIII. tcz. 142. és az 1893 : XXVI. tcz. 1. §-ának az a rendelkezése, mely szeirnt a tanítónak lakásra is van igénye, egyáltalában nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy természetben adható lakás híján ez megfelelő lakpénzzel helyettesittessék; minthogy végül az állami tisztviselőkre nézve érvényben lévő szabályok szerint azok az állami tisztviselők, kiknek természetben van lakásuk, ebből a közérdekre való tekintettel bármikor kimozdíthatok: a panasznak törvényes alapja nincsen. 32. Nyilvános betegápolási költségek fejében a tisztviselő fizetésének 600 K-t meghaladó része a végrehajtási törvény 58. §-ának analógiájára lefoglalható.. (Közigazgatási biróság 1906 július 24. 3148/1906. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság a következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: R. M. z—i kir. járásbirósági írnok 1903. é\i november hó 3-tól 1904. évi február hó 20-ig, — tehát 110 napon át ápoltatott a Budapest-székesfőváros Szent-István közkórházában s mivel a fölmerült 279 K 72 fillér gyógyköltség megfizetését megtagadta: 1600 K írnoki fizetése foglaltatott le közigazgatási utón. — a m. kir. belügyminiszter 123,465/1904. sz. a. kelt rendeletével engedélyezett részletfizetés alapján oly módon, hogy a megtérítendő gyógyköltségek nevezettnek fizetéséből 24 havi részletben vonattassanak le. A belügyminiszternek ezen rendelete, illetve Z. szabad királyi város közigazgatási bizottságának, ebből kifolyólag 539/1904. sz. a. hozott határozata ellen R. M. panasz-jogorvoslattal élt a közigazgatási bíróságnál — azt kérvén, hogy mivel teljesen vagyontalan s a terhére rótt gyógyköltségeknek tiszti fizetéséből eszközlendő behajtása saját megélhetését veszélyeztetné, azoknak viselése alól mentessék föl s a követelt összegnek az országos betegápolási alap terhére való