Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Közigazgatási Döntvénytár. 19 felszaporodott vámdijról lévén szó, ily követelés az 1 890 : I. tcz. 102. §-a s az 1897. évi márczius hó 1-én 19088. I. M. szám alatt hozott minisztertanácsi határozat érteiméhen közigazgatási utón érvényesítendő. A d—i kir. törvényszék felebbezési tanácsa az 1906 április hó 20-án 1906 E. 58. szám alatt hozott végzésével a kir. járásbíróság végzését indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert az alperes az ő vámfizetési kötelezettségét is vitássá tette, ez pedig az 1890 : I. tcz. 102. §-ában meghatározott közigazgatási útra tartozik. E szerint a d—i rendőrkapitány és a d—i kir. törvényszék között hatásköri összeütközés esete merült fel, melynek elintézéseképpen ezt az ügyet a közigazgatási hatóság hatáskörébe kellett utasítani, mert D. P. nem hid-, vagy utvámot, hanem vásárvámot, vagyis helypénzt követel, követelésére tehát a közutakról és vámokról szóló 1890 : I. tcz. 102. §-ának hatáskört megállapító rendelkezése és az ezt értelmező, fentebb hivatkozott minisztertanácsi határozat nem alkalmazható; mert a vásári és piaczi helypénzek szedése körül vitás kérdések végeldöntését az 1896: XXVI. tcz. 34. §-ának 2. pontja világosan a kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe utasítván, ezzel azt is eldönti, hogy az a kérdésekben való határozathozatal nem bírói, hanem közigazgatási útra tartozik, mert végül az a körülmény, hogy a felperes a helypénzt nem esetenként, hanem egy összegben követeli, a hatáskörön nem változtat. 12. Talált sebzett vadnak eltulajdonítása. (1906 deczember 21. 45920/1906. I. M. sz. a.) A kir. minisztérium következőleg határozott: Ezen ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: Az eddigi eljárás adataiból az a tényállás látszik megállapíthatónak, hogy M. G. és társai b—i lakosok 1903. évi április hó 10-én kimentek a határba, hogy földjüket megnézzék. A földjükön egy őzet találtak, amely csak akkor állott fel, amikor egészen közel értek hozzá. Azt hivén, hogy az őz beteg, követni kezdték mindaddig, mig az megdögölve össze nem rogyott, amikor tapasztalták, hogy az őz meg volt lőve. M. G. ekkor bement B. község bírájához, akitől az őzet mint talált jószágot 2 K-ért megvette, mialatt társai az őzet a községbe szállították. 2*