Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Közigazgatási Döntvénytár. 13 A m. kir. közigazgatási bíróság a következőleg itélt: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak részben helyet ad, a panaszost a b—i magyar királyi adóhivatalnak 1905. évi A. s. k. 865. tételszám alatt előirt illetékből 7377 k 20 fillér megfizetésére kötelezi és a megfelelő törlést elrendeli. Indokok: Ügyfélnek kifogása az, hogy a b—i 9749. sz. tjkvben felvett ingatlan értéke után az örökösödési illetéken kívül 1'5%-os illeték is előiratott, holott ez az ingatlan az «első b—i gőzmalom R. Márton » közkereseti társasczéget illette, annak képezte azelőtt és most is annak képezi telekkönyvi tulajdonát és így ő atyjától, mint a közkereseti társaság egyik beltagjától, az ingatlanrészt nem természetben, hanem csak a czégnél levő értéket örökölte. Ennek a kérdésnek eldöntésénél azonban nem irányadó a kereskedelmi törvény és így az 1'5%-os illeték jogossága sem annak a különben a kereskedelmi jog szempontjából is vitás kérdésnek eldöntésétől függ, hogy a közkereseti társaság jogi személynek felel-e meg s hogy ennek folytán a halálozás következtében az ingatlan tulajdonában állott-e be változás vagy nem? Nem irányadók pedig a kereskedelmi törvény rendelkezései azért, mert maguk az illetékszabályok positív rendelkezést tartalmaznak arra nézve, hogy az illeték szempontjából a kereskedelmi társaságok is egyszerű vagyonközösségnek minősülnek. Ugyanis az illetéki díjjegyzék 65. tétele ((közössége a tulajdonnak)) vezérszó alatt utal a társaságoknak keletkezésére és felbontására, jeléül annak, hogy a társaságok, tehát a közkereseti társaságok is, keletkezésük és megszűnésük esetén illeték szempontjából vagyonközösségnek tekintendők, nincsen tehát semmi elfogadható indok arra, hogy a feunállásuk alatt felmerülő jogviszonyaik tekintetében más illetéki szabályok alá legyenek vonhatók, mint amelyek alá a vagyonközösségek is esnek. Megerősíti ezt az értelmezést a 65. tételnek a 30. díjtétellel való kapcsolata. Ugyanis az idézett 65. tételnek rendelkezése szerint a társaságoknak és a vagyonközösségnek megszüntetése, esetén az illetéki díjjegyzék 30. tételének rendelkezései az irányadók, a 39. tétel szerint pedig csak a visszterhes vagy ingyenes többátvétel esik illeték alá, amiből következik, hogy illeték szempontjából a vagyonközösségben levők, tehát a közkereseti társaság tagjai is olyanoknak tekintetnek, mint akik a közös vagyon megfelelő hányadának és nem bizonyos értéknek a tulajdonosai. Ezek szerint az itt szóban forgó esetben is illetékszabás szempontjából az örökhagyó a szóban forgó ingatlannak résztulajdonosa volt, panaszos tehát tőle nem a fenmaradt czégnél levő értéket, hanem valóságos ingatlanjutalékot örökölt, mely után ehhez képest nemcsak 1%-os, hanem külön l o°ó-os illetéket is tartozik fizetni.