Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

2 Közigazgatási Döntvénytár. érték fizetésének beállta előtt vagy pedig az után létesült-e a vagyonátruházás. Az 1881 : XXVI. tcz.-nek 26. §-a általában az összes illeték­egyenérték fizetésére kötelezett felekre nézve azt állapította meg, hogy az illetékegyenérték fizetési kötelezettsége nem a szerzést követő tizedik év elteltével, hanem azonnal a szerzés időpontjá­val áll be, ha pedig valamely ingatlan magánfélre ruháztatik át, az illetékegyenérték az átruházás napjától számítva törlendőddé viszont a szerző magánfelekre azon illetékszabályok alkalmazan­dók, melyek az illetékmentes és illetékkötelezett felek között elő­forduló átruházásokra nézve érvényben vannak, ami egyértelmű azzal, hogy a szabályszerű teljes illetéknek csak fele jár. Az 1887 : XLV. tcz. 6. §-a az 1881 : XXVI. tcz. 22. §-ának ö) pontjában jelzett társaságokra nézve újból azt a régi kötele­zettséget állította vissza, hogy ezek csak a szerzést követő tize­dik év elteltével kötelesek ingatlan vagyonuk után illetékegyen­értéket fizetni, de magára a szerzésre vonatkozó jogügylet a rendes vagyonátruházási illeték alá esik. Miután ez a törvény kifejezetten csakis a szerzésre vonat­kozó jogügyletek illetékkötelezettségét állapítja meg, vitássá vált, vájjon azokban az esetekben, midőn a társaságok ruházzák át ingatlanaikat, ettől a vagyonátruházástól jár-e illeték s jelesül vitássá vált, hogy az ily vagyonátruházásoktól aj a szabályszerű százalékos illetéknek csak fele fizetendő-e — amint azt az 1881. évi XXVI. tcz. 26. §-a állapította meg, vagy pedig b) a teljes illeték fizetendő-e addig az ideig, amig a tiz év lejár vagyis az illetékegyenérték fizetési kötelezettsége beáll, s végül c) hogy a teljes illeték fizetendő-e a tizedik év letelte vagyis az illeték­egyenérték fizetési kötelezettségének beállta után. Mivel sem az 1887 : XLV. tcz., sem más későbbi törvé­nyünk e kérdések tekintetében kifejezetten nem intézkednek, csakis a jogfejlődés menetére alapított következtetés utján lehet <mn a kérdést eldönteni s e tekintetében arra az eredményre kell jutnunk, hogy az 1887 : XLV. tcz. rendelkezései, az 1881. évi XXVI. tcz. 22. §-ának c) pontjában említett társaságokra nézve az 1881 : XXVI. tcz. előtti jogállapotot állították vissza. Kitűnik ez határozottan abból, hogy az 1881 : XXVI. tcz. 26. §-a azt a kedvezményt, hogy az illetékegyenérték fizetésére kötelezettek a vagyonátruházási illetékre nézve illetékmentes felek­nek tekintessenek az idézett törvény 22. §-ának a) b) és c) pontjai alatt emiitett összes illetékegyenérték-kötelezettekre nézve általában és együttesen állapitolta meg, mig ellenben az 1887. évi XLV. tcz. 6. §-ában egész külön választja az idézett törvény­szakasz a) és b) pontjai alatt emiitett ílletékegyenérték-kötelese-

Next

/
Thumbnails
Contents