Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Közigazgatási DÖntvt'nytár. 3 ket, ezekre nézve általában és újból szabályozza azt a kérdést, hogy mikor és mennyiben tekinthetők illetékmentes feleknek, ellenben az itt szóbanforgó s az 1881 : XXVI. tcz. 22. §-ának c) pontjában említett társaságokat egészen külön veszi, ezeket a kedvezményezettek közül kizárja. Ugyanis abból a körülményből, hogy az 1881 : XXVI. tcz. 26. §-ának egész szövege az 1887 : XLV. tcz. 6. §-ába és pedig ennek három első bekezdésébe fel van véve, továbbá az 1887. évi XLV. tcz. 6. §-a harmadik bekezdésének azokból a kapcsoló szavaiból «De viszont)) kétségtelen, hogy a szóbanforgó 6. §. három első bekezdése szerves kapesolatban van és azok együtt összefüggő egységes egészet képeznek. Minthogy azonban azokból a rendelkezésekből, melyeket a törvényszakasznak ez az egységes része tartalmaz, mindjárt az első bekezdés elejére helyezett szavakkal az 1881 : XXVI. tcz. 22. páriák c) pontjában emiitett társaságok kifejezetten ki vannak zárva, világos, hogy a törvényszakasz három első bekezdésében foglalt kedvezmények az ezek által kötött jogügyletekre nem vonatkoznak, hanem azokra az általános szabályok alkalmazandók. Abból a körülményből, hogy az 1881 : XXVI. tcz. 22. §-ának c) pontjában emiitett társaságok az 1887 : XLV. tcz. 6. §-ának három első bekezdésében megállapított kedvezményekből ki vannak zárva s hogy ily kedvezményt ennek a törvényszakasznak reájok vonatkozó utolsó bekezdése sem állapit meg, következik az, hogy habár a most idézett törvényszakasz az említett társaságok illetékkötelezettségét kifejezetten csak a szerzéseiktől járó vagyonátruházási illetékre nézve mondja ki, ezt az illetékkötelezettséget kellett kimondani azokra az esetekre is. midőn ők ruháznak át valamely ingatlant, mert külön rendelkezés híján az illeték} törvények- és szabályokban kimondott általános rendelkezés alkalmazandó s ebből folyólag az illetékkötelezettség állapítandó meg mindazokra az esetekre, midőn valamely kivételes jogszabály szerint illetékmentesség esete fenn nem forog. Ugyancsak az általános szabályoknak reájok nézve az 1887. évi XLV. tczikkel újból beállott joghatályából folyik, hogy ugy a szerzéseikre, valamint elidegenítéseikre vonatkozó jogügyletek tekintetében az általános jogszabályok szerint járó teljes illeték fizetésének kötelezettségét kellett kimondani, tekintet nélkül arra, vájjon a szerződést követő tíz év eltelte előtt, vagy pedig azután létesül-e a vagyonátruházás. Kelt a m. kir. közigazgatási bíróságnak 1905. évi deczember hó 30-án tartott osztályülésében. Hitelesíttetett a m. kir. közigazgatási bíróságnak 1906. évi november hó 30-án tartott osztályülésében. 1*