Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

92 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK kincstár részére 4950/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a értelmében külföldi fizetési eszközökben nyújtott, a 7400/1937. M. E. számú rendelet 1. §-á szerint 1941. évi január hó 1. napján visszafizetésre esedékessé váló kölcsönöket az államkincstár pengőben fizetheti vissza; a kölcsönösszeget azon a pénzárfolyamon átszámítva kell pengőben visszafizetni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank az 1941. évi január hó 1. napját megelőzően az illető külföldi kifizetésre vonatkozólag utoljára közzé tett." A fentebb idézett 4950/1931. M. E. számú rendelet 1—4. §-ai a bejelentési és beszolgáltatási kötelezettséget minden érdekeltre nézve kötelezően írják elő. Nem lehet tehát kétséges, hogy ebben az esetben az állam és a bejelentésre és beszolgáltatásra kötelezett fél között közjogi viszony létesül, mert az állam az állampolgárával szemben fennálló rendelkezési hatalma alapján azok elhatározási szabadságától függetlenül és rájuk nézve kötelezően rendelkezik. Egészen más helyzetet teremt azonban a rendelet 5. §-a, amely már az államhatalmi rendelkezéstől függetlenül a bejelentésre kötelezett fél szabad választására bízza, hogy a birtokában lévő külföldi eszközt stb. bejelentése és beszolgáltatása tekintetében az 5. §-ban körülírt kölcsönügyletet kívánja-e megkötni az állammal, vagy sem. Ugyanis ez a §. választási lehetőséget ad az érdekeltnek oly módon, hogy felmenti a beszolgáltatási kötelezettség alól abban az esetben, ha az a birtokában lévő külföldi fizetési eszköz, értékpapír vagy a javára fennálló külföldi pénzértékre szóló követelés fele összegét kölcsönképen önként felajánlja az államnak. Az adott esetben a bejelentésre kötelezett felek éltek a rendeletben engedett választási lehetőségükkel s a birtokukban lévő külföldi fizetési eszközt (illetőleg nyilván annak fele összegét) — annak a Magyar Nemzeti Bank pénztárába történt befizetésével — az államnak kölcsönözték. Kétségtelen, hogy a felhívott rendelet bizonyos kötöttséget szabott meg a kölcsönügylet feltételei tekintetében. Azonban — a Hatásköri Bíróság megítélése szerint — az a körülmény, hogy a jogszabályalkotó az ügylet tartalmának szabályozásába belenyúlt és mintegy kényszerrendszabályokat állított fel, magában véve az ügyletet közjogivá nem tette. A háborús kötött gazdálkodás rendszerében az