Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 93 állami beavatkozás a magánjogi ügyleteknél is napirenden van. Az érdekeltek szabad elhatározását a jelen esetben nem korlátozta semmiféle rendelkezés abban a tekintetben, hogy szabadon válasszanak a külföldi fizetési eszköz igénybevételének tűrése és az összeg felerészének kölcsönként való felajánlásával kapcsolatos felszabadítása között. A vonatkozó jogszabály szerződéskötési kényszert nem írt elő, s a kérdéses ügyletben az állam nem mint a közhatalom hordozója (képviselője), hanem a magánfél önélhatározásán nyugvó kölcsönnyujtási ajánlat elfogadásával, mint szerződő fél vett részt. Az ügyletet pedig önmagában az a körülmény, hogy abban az egyik szerződő fél az állam volt, nem tette közjogivá. Az ügylet természetéből az is következik, hogy a szóbanforgó külföldi fizetési eszközök kölcsönképen való felajánlása nem tekinthető közszolgáltatásnak. Hatósági igénybevételről pedig azért nem lehet szó, minthogy a 4950/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a éppen az 1—4. §-okban előírt hatósági igénybevétel alól engedett felmentést azok részére, akik a kérdéses kölcsönügyletet a kir. kincstárral megkötni nem kívánták. Amely kölcsön létrejötte esetén a kölcsönt felajánló fél — mentesülve az igénybevétel (bejelentés és beszolgáltatás alól — a birtokában lévő külföldi fizetési eszköznek a kölcsönképen felajánlott fele összegen felüli másik fele résszel szabadon rendelkezett. A hatáskör kérdésének eldöntésénél a Hatásköri í5íróság elhatározásának kialakulásában különös jelentősége volt annak, hogy a 4950/1931. M. E. számú rendelet 4. §. (3) bekezdése az igénybevétellel kapcsolatban első- és másodfokú fórumot jelölt ki, míg az 5. §-ban megjelölt kölcsönügylet körül felmerülhető vitás kérdések eldöntésére külön fórum kijelölve nincs. Ez arra mutat, hogy ha a jogszabály a vitatlanul közszolgáltatásra külön fórumot jelölt ki, maga sem akarhatta, hogy ilyen esetben a kölcsönt felajánló fél vita esetén ugyanannak a közigazgatási hatóságnak a döntésére legyen utalva, amely a kölcsönadás elfogadása tekintetéhen nyilatkozni jogosult volt. Vagyis a kölcsönt nyújtó fél hátrányosabb jogi helyzetbe kerülne, mint az, aki ilyen kölcsönt nem volt hajlandó felajánlani. A jogszabályalkotó tehát az itt előálló viták elbírálását maga is a magánjogi