Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)
82 HATÁSKÖR] BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK vétel folytán a későbbi években hatósági rendelkezés útján történt, de tkvileg nem rendezett ingatlanszerzését a 2550— 1939. M. E. számú rendelet 1. §-a alapján nem hatálytalanítottam és hogy az ingatlanszerzés bírói ítélettel való hatálytalanításának földbirtokpolitikai szempontból akadálya nincsen". H. 'Istvánné és H. László ezután 1941. évi június hó 26. napján keresetet adtak be a r-i kir. törvényszékhez és a fenti tényállás rövid ismertetése mellett még azt adták elő, hogy a 2550/1939. és 3730/1939. M. E. számú rendeletek értelmében lehetőségük nyilván a 8 hold ingatlanuk visszaszerzésére, a kormánybiztosnál már kérték az ingatlanszerzés hatálytalanítását, az azonban a fentiek szerint határozott. E határozat birtokában az említett rendeletek alapján joguk van az ingatlanszerzés hatálytalanítását bírói úton szorgalmazni, mert az ingatlanszerzés kényszer folytán jött létre. De kereseti kérelmüknek alapjául szolgál az is, hogy a juttatott jogcím nélkül birtokolja a kérdéses ingatlant azért, mert egyrészt megszűntek a volt cseh-szlovák földbirtokpolitikai jogszabályok, másrészt megszűnt a volt cseh-szlovák Földhivatal is, s így nincsen, akinek a juttatott a vételárat megfizesse s aki nekik a megváltási árat kifizesse. Mindezek előrebocsátása mellett kereseti kérelmük az volt,, hogy a földhivatal által juttatott ingatlanszerzés hatálytalaníttassék és a juttatott a kérdéses ingatlant bocsássa a birtokukba és használatukba. A juttatottnak a keresettel szemben az volt az érdemi védekezése, hogy H. Istvánné és H. László önként mondtak le a kérdéses 8 hold területről a Földhivatal (a cseh-szlovák állam) javára azért, mert annak ellenében földbirtokuk a cseh-szlovák földreform során teljesen mentesült az igénybevétel alól. A kérdéses házhelyet ő (a juttatott) nem nevezettektől, hanem a földhivataltól szerezte meg, s a vételárat a Földhivatalhoz teljes egészében be is fizette. Ilyképen fentnevezettekkel nincs jogviszonyban, tehát azok vele szemben semmiféle hatósági kényszerre nem hivatkozhatnak. A r-i kir. törvényszék az ügyben tartott tárgyalás után 1941. évi december hó 29. napján hozott P. I. 126/1941/7. szám alatt érdemi határozatot hozott. A k-i kir. ítélőtábla fellebbezés folytán 1942. március hó23. napján hozott P. I. 187/1942/10. számú ítéletével, az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.