Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 4.1 számára, előre kifizetett bértöbblet visszatérítéséi és küakoltatását kérte. A főszolgabíró az 1914. évi március hó 28. napján kelt ad 1426/1941. K. sz. véghatározatában a felek között fennálló jogviszonyt az 1907 : XLV. : t.-c. 45. §-ánaJs b) ós c) pontj;i alapján azonnali hatállyal felbontotta. Szabolcs vármegye alispánja — K. András felebbezésére — 1941. évi június hó 3. napján 10.844/1941. K. szán, alatt hozott véghatározatában a főszolgabíró véghatározatát megsemmisítette, s megállapította, hogy a jelen ügy nem cselédügyi panasz, hanem az 1900 : XXVII. t.-c. határozmányai alá eső gazdatiszti felmondási ügy, elbírálása tehát nem közigazgatási, hanem bírói hatáskörbe tartozik. Az alispán ezt a határozatát azzal indokolta, hogy az alkalmazott munkaköre a bérlevélből megállapíthatólag nem fizikai munkák végzésére, hanem a gazdaság közvetett igazgatásának, kezelésének és ellenőrzésének ellátására irányul s így az alkalmazott gazdatisztnek és nem cselédnek minősül. E határozat ellen T. Zoltán felülvizsgálati kérelemmel élt, aminek folytán a m. kir. földmívelésügyi miniszter 1941. évi október hó 24. napján 199.594/1941. IX. 1. számú véghatározatával az alispáni véghatározatot félretette, s az alispánt érdemi határozat hozatalára utasította, lényegileg azzal a megokolással, hogy az alkalmazott nem gazdatisztnek, hanem gazdasági cselédnek minősül, mivel fizikai munkát is köteles volt végezni, s javadalmazása sem haladta meg a gazdaságban szokásos botosispáni javadalmazást. A miniszternek ez a határozata jogerős. Ezután Szabolcs vármegye alispánja 1942. évi május hó 1. napján hozott 2734/1942. K. számú határozatával a dadái felsőjárás főszolgabírójának 1426/1941. K. számú véghatározatát részben megváltoztatta, részben az I. fokú hatóságot új szabályszerű eljárás lefolytatására utasította. A munkaviszonyt az 1907 :XLV. t.-c. 42. §. c), d) és f) pontjai alapján megszűntnek nyilvánította. S mivel a munkaadónak bejelentett követelése áll fenn a gazdasági cseléddel szemben, utóbbinak viszont bérkövetelése van a munkaadóval szemben: az elsőfokon eljárt hatóságot szabályszerű véghatározatban kölcsönös elszámolás megejtésére utasította. Az alispán ezt a határozatát azzal indokolta, hogy az alkalmazott nem gazdatisztnek, hanem gazdasági cselédnek minősül, mivel járandóságai nem haladták meg a szokásos