Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 197 Az Intézet a vonatkozó eldarabolási tervezetet a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez 1940. évi április hó 9. napján az 1936 : XXVII. t.-c. 75. §-a alapján leendő jóváhagyás végett beterjesztette. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1941. évi május hó 15. napján kelt 44.206/1940. V. B/2. számú leiratában — a felterjesztés egyéb részleteire vonatkozóan is intézkedve értesítette az Intézetet, hogy — többek közt — dr. H. György és H. Andor vételéhez nem járul hozzá. A m. kir. földmívelésügyi miniszternek most említett rendelete ellen nevezettek panasszal éltek s panaszuknak az ingatlan fekvése szerint illetékes kassai kir. ítélőtáblához, vagy az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöki tanácsához áttételét kérték, ahol a kérelmük arra irányult, hogy a köztük és az Intézet között létrejött vételi ügylet jóváhagyassák s szerződéseikre a jóváhagyási záradék rávezetése elrendeltessék. Panaszukat azzal indokolták, hogy dr. H. György tállyai születésű, abaújszántói lakos és bírósági jegyző, katonai szolgálatot teljesített, H. Andor pedig tállyai születésű és lakos és bár jogszigorló, de a testvérének és az anyjának, valamint a saját, összesen kb. 20 hold szőlő és szántó ingatlanát kezeli. Előbbi közalkalmazott, utóbbi földmíveléssel foglalkozó és 50 kat. holdat meg nem haladó ingatlannal rendelkező személy. így az állami elővásárlási jog gyakorlásának nincs helye. Az Intézet mula szitást követett el, amikor a m. kir. földmívelésügyi minisztertől az eldarabolásra előzetes engedélyt nem kért, de ők ezért nem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy az általuk megvett és szakszerűen kezelt ingatlanokat későbbi jelentkezőknek kényszerüljenek átadni. A kassai kir. ítélőtábla az 1941. évi október hó 10. napján kelt P. III. 882/1941/5. számú végzésével a panaszt hatáskör hiánya miatt hivatalból visszautasította s az iratokat az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz tette át. A kir. ítélőtábla ezt a végzését azzal indokolta, hogy az 1936 : XXVII. t.-c.-nek vonatkozó (a végzésben részletesen megjelölt) rendelkezései kimerítően felsorolják azokat az eseteket, amikor a m. kir. földmívelésügyi miniszter érdemi véghatározata ellen az illetékes kir. ítélőtábla elbírálása alá utalt panasznak, kérelemnek vagy keresetnek van helye. A sérelmezett intézkedés azonban ezek között az esetek között nem szerepel. Minthogy pedig az 1928: XLI. t.-c.