Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

88 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK törést szenvedett. A baleset következtében hét hétig munkaképtelen volt. Munkaadója az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetné] nem jelentette be. Ezért betegsége tartamára segélyt nem kapott. Munkaadója ellen Rákospalota megyei város cselédügyi hatóságánál kétrendbeli keresetei indított és pedig először 30 pengő megszolgált munkabér erejéig (helyesen: 10 pengő 50 fillér megszolgált munkabér és 20 pengő orvosi költség erejéig), másodszor a hétheti munkaképtelensége idejére esedékes járandósága, továbbá orvosi költség és villamosköltség' fejében 177 pengő 20 fillér erejéig. Ennek az utóbbi igényének elbírálását a közigazgatási hatóság a rendes bíróság hatáskörébe tartozónak minősítette. Ezért azt kérte, hogy most a kir. járásbíróság kötelezze ennek az összegnek a megfizetésére úgy ifj. F. Károlyt, mint a vele közös gazdálkodást folytató édesapját: id. E. Károlyt. Az újpesti kir. járásbíróság bizonyítást folytatott le, amelynek során D. Károly felemelte keresetét 210 pengőre azzal az indokolással, hogy betegsége kilenc hétig tartott. Az újpesti kir. járásbíróság 1939. évi november hó 27. napján P 8851/1939, 10. szám alatt hozott végítéletével a keresetnek ifj. F. Károlylya] szemben részben helyet adott és nevezettet 1 pengő 50 fillér tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezte. A keresetnek ezt meghaladó részéve] azonban a kii', járásbíróság D. Károlyt a nevezettel szemben elutasította. Valamint elutasította a ki]-, járásbíróság D. Károly egész keresetét id. F. Károllyal szemben. A kir. járásbíróság ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítás anyaga alapján tényként állapította meg, hogy j). Károly 1938. évi április hó 5. napján gazdasági munkásnak szegődött el ifj. F. Károlyhoz napi 1 pengő készpénzbér és teljes ellátás ellenében. .1). Károlynak a felfogadáskor munkásigazolványa nem volt és ekkor nem volt szó arról sem, hogy mennyi időre szegődik el. Erre a tényállásra tekintettel pedig a kii', járásbíróság szerint a munkaadót nem terhelte bejelentési kötelezettség, mert 1). Károly nem volt gazdasági cseléd és mert csak a gazdasági gépek mellett alkalmazott munkásokra kötelező a bejelentés. Az összegszerűség tekintetében megállapította a kir. járásbíróság, hogy a közigazgatási hatóság D. Károly javára orvosi költség címén 20 pengőt,