Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)
4L> HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK és K. Andrásné sz-i lakosok ellen. Kérelmében előadta, hagy 1939. évi május hó 11. napján K. András és K. Andrásné Sz-i gazdálkodók szolgálatába lépett olyan feltétellel, hogyha megfelel, akkor éves cselédnek tartják meg. Cselédkönyve nem volt. A oselédkönyv kiváltása végett még abban a hónapban gazdájával együtt elmentek a főszolgabírói hivatalba, ahol azonban ez alkalommal a cselédkönyvet nem tudták megszerezni. Később — állandóan mezei munkával lévén elfoglalva — K. András azt mondotta, hogy a szorgos munkaidő elmultával majd kiváltja a cselédkönyvet. Ez azonban egész nyáron nem történt meg. Szeptember hó 1. napján pedig minden felmondás nélkül elbocsátották, noha a legnagyobb munkaidőben ott dolgozott és az aratásban és cséplésben résztvett. Az elbocsátás folytán a téli időre állandó munkaalkalom hiányában munka nélkül maradt. Szolgálati ideje alatt munkaadói ellátásban részesítették és készpénzben május, június, július és augusztus hónapokra 135 pengőt fizettek a részére. A nevezettek ilyen módon — a munkauzsora valódi példájaképen - kihasználták a munkáját éppen a legnagyobb munkaidőben, amikor a szokásos átlag napszámot sem adták meg, viszont a téli időre állandó munkaalkalom szerzésének lehetőségétől elütötték. Ezért kártérítésképen a részére juttatott javadalmazás és az átlagos napszámbérek között mutatkozó különbözetet, mint tényleges kárát érvényesíti. Az átlagos napszámbér szolgálati idejére 450 pengőnek felel meg, amelyből levonva az ellátásnak 88 pengő 80 fillérben számított értékét és a készpénzben kifizetett 135 pengőt, marad a javára 234 pengő, amelyet munkaadói megfizetni kötelesek. A kérelemnek megfelelően kibocsátott fizetési meghagyás ellen K. András és K. Andrásné ellentmondással éltek. Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyaláson ifj. 0. Antal fenntartotta kérelmét, a nevezettek pedig pergátló kifogást emeltek azon a jogcímen, hogy a követelés elbírálása a cselédtörvény rendelkezései értelmében közigazgatási útra tartozik. Tfj. O. Antal a pergátló kifogás elvetését kérte, mert nem felmondási időre járó bért követel, hanem munkauzsora