Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

362 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK lapítható meg, hogy a 100 pengő érteket meghaladó fát több alkalommal tulajdonították el és így az egyes alkalommal ellopott famennyiség értéke a 100 pengőn lényegesen alul volt. Az erdei lopás az 1935 : ÍV. t.-c. 261. §-a értelmében erdei kihágásnak minősül akkor, ha a lopott dolog értéke vagy az okozott kár összege 100 pengőt meg nem halad és a cselekményt a büntető törvények szerint (kivéve a dolognak bekerített helyről elvitelét) tekintet nélkül a lopott dolog értékére bűntetté minősítő körülmények nem forognak fenn. Az erdei kihágás elbírálása az 1935 : IV. t-e. 281. §-a értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ellenkező esetben az erdei lopás az .1878 : V. t.-c. 333. és azt követő §-ai szerint vétség vagy bűntett és elbírálására az 1897 : XXXIV. t.-c. 18. §-a I. 1. pontja értelmében a rendes bíróság hivatott. Az 1935 : IV. t.-c. 263. §-a értelmében abban az esetben, ha több erdei lopás kerül egy ítéletben elbírálás alá, a lopott dolgok értéke vagy az okozott kár egy összegbe nem foglalható, hanem mindegyik cselekményt külön-külön erdei lopásként kell elbírálni. Ez a rendelkezés tehát — a Hatásköri Bíróságnak eddig is követett állandó gyakorlatával egyezően (1911. Hb. 28., 1913. Hb. 59., 1930. Hb. 30. stb.) — kizárja azt, hogy több erdei lopás esetében a különböző alkalmakkor ellopott dolgok értéke vagy az okozott kár egy összegbe legyen foglalható, vagyis a hatáskör megállapítása szempontjából a különböző időben elkövetett erdei lopás alkalmával elvitt dolgok értékét összeadni nem lehet. A fentiekre tekintettel, minthogy az irányadó tényállás szerint nincs adat arra, hogy a különböző alkalommal az egyes tettesek, illetőleg tettestársak által eltulajdonított famennyiség értéke egy esetben is meghaladná a 100 pengőt, ennélfogva az egyes tettesek, illetőleg tettestársak által elkövetett erdei lopások — a cselekményt a lopott fa értékére tekintet nélkül bűntetté minősítő körülmények fennforgásának hiányában — csak erdei kihágásnak minősíthetők. Az erdei kihágás elbírálása pedig — amint már fentebb említve volt — az 1935 : IV. t.-c. 281. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságnak hatáskörébe tartozik.