Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

236 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK adók behajtásának módjára foglaltak le, sem a követelés, sem pedig az engedményen alapuló jogok jogi természetét nem változtatja meg, minthogy továbbá általános hatásköri szabály, hogy a magánjogi jogviszonyból származó követelés elbírálása kifejezett eltérő törvényes rendelkezés hiányában a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, minthogy végül az 1881 : LX. t.-c. 100. §-ának mindezideig a maga egészében kifejezetten hatályon kívül még nem helyezett rendelkezése szerint is, az ugyanezen törvénycikk 92—99. §-aiban foglalt szabályok, vagyis a rendes bírói hatáskört megállapító intézkedések az adóügyekben vagy más, nem a hivatkozott törvény szerint foganasított végrehajtás folytán keletkezett igényperekben is megfelelően alkalmazandók, ennélfogva a Hatásköri Bíróságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy van-e olyan törvényes jogszabály, amely köztartozás behajtása végett közadók módjára foganatosította végrehajtás során lefoglalt követelésnek a zár alól feloldása iránti kérelem (igénykereset) elbírálását a rendes híróság hatásköréből kiveszi és kifejezetten közigazgatási hatóság elé utalja. E kérdés eldöntésénél méltatás tárgyává teendő jogszabályként az 1927 : V. törvénycikkben kapott törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott, a közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás (600/1927. P. M. sz. rendelet = K. K. H. Ö.) 59. §-a jelentkezik, amely az első bekezdésében akként rendelkezik, hogy a köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékosnál, illetőleg a törvény értelmében a hátralékos helyett fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságoknak zár alól feloldása iránt igénykeresetnek nincs helye, vagyis ilyen esetben a polgári bíróság jogsegélyét igénybe venni nem lehet, s amely szakasz e szabály alól kivételt csak a második bekezdésben felsorolt esetekben enged. Figyelembe veendő továbbá e kérdés eldöntésénél a Ha tásköri Bíróságnak az az állandó gyakorlata, amely szerint a Jv. K. H. Ö. fenti szabálya törvényes vélelmet állít fel amellett, hogy mindazok az ingóságok, amelyeket a köztartozás