Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 209 vetélése magánjogi jogviszonyon alapuló kárigény, közelebbről meghatározva: elmaradt haszon (lucrum cessans), az alább említett törvény szóhasználata szerint haszonveszteség. Jogszabály, hogy a magánjogi jogviszonyból eredő vitás ügyek csak abban az esetben nem tartoznak rendes bírói útra, ha van olyan törvényes jogszabály, amely az ilyen ügyeket, vagy ezek bizonyos csoportját kifejezetten akár a közigazgatási hatóság hatáskörébe, akár valamely külön bíróság hatáskörébe utalja. Az 1895 : XXXIX. t.-c. 13. §-ának 4. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a katonai csapat- és lőgyakorlatok alkalmával okozott valóságot kárt és haszonveszteséget a katonai igazgatás megtéríti. Ugyanennek a §-nak az utolsó bekezdése pedig kimondja, hogy amennyiben a megegyezés a vegyes bizottsági eljárás során nem jönne létre, úgy a közigazgatási hatóságok (1879 : XXXVI. t.-c. 20. §.) határoznak. Az idézett törvénynek ezek a rendelkezései a katonai gyakorlatok alkalmával okozott — a földterületnek gyakorlatra történt használásával felmerült és a gyakorlat következtében előállott — valóságos kár- és haszonveszteség megtérítését, minden korlátozás és megkülönböztetés nélkül, a katonai igazgatás kötelességévé teszik, és az ilyen kár- és haszon veszteség megállapítására vonatkozó eljárást ugyancsak korlátozás nélkül a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalják. A törvény felhívott részének szószerinti szövege, sem pedig annak értelem szerinti magyarázata nem nyújt támpontot arra, hogy a földterületnek gyakorlatra használásával felmerült és a gyakorlat következtében előállott kártételnél a közigazgatási hatóság hatásköre csak bizonyos kár felmerültének esetére áll fenn. Ellenkezőleg a törvény szövegezéséből az állapítható meg, hogy e tekintetben a közigazgatási hatóság hatásköre megszorítva vagy korlátozva nincs. De nem lehet a közigazgatási hatóság hatáskörének a fenti értelemben vett megszorítására következtetni az 1895 : XXXIX. t.-c. 13. §-ához kiadott végrehajtási utasítás 4. pontjának abból a rendelkezéséből, hogy a kipuhatolásra hivatott közegek csakis a valóságos (és nem a vélt) teljes kárt és haszonveszteséget tartoznak kipuhatolni, valamint nem lehet Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. 14