Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

210 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK erre következtetni a végrehajtási utasítás 20. számú mellékletében felvett kimutatás kitöltéséhez fűzött megjegyzésben foglalt felsorolásokból sem. A szóbanforgó rendelkezésben a zárójelben használt „nem a vélt kárt" kitétel ugyanis nem bizonyos, külön kár megjelölésére, hanem a károsult által felszámított, állított, a károsult relatív érdeke alapján megbecsült vagyoni veszteség megjelölésére vonatkozik, szembeállítva a tárgyi (objektív) alapon megállapítandó kárösszeggel. A fentemlített felsorolások pedig nem kimerítő (taxatív), hanem példaszerű (exemplikatív) felsorolások. A kifejtettek szerint tehát hatályos jogszabály: az 1895 : XXXIX. t.-c. 13. §-a, a szóbanforgó igény elbírálását közigazgatási hatósági hatáskörbe utalja, ennélfogva a felmerült hatásköri összeütközést a rendelkező rész szerint a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. Egyébként megemlíti a Hatásköri Bíróság, hogy azonos jogi álláspontot foglalt el az 1909. Hb. 152. számú határozatában. (1938. akt. 17. — 1938. Hb. 19.) 80. Kéményégetési díjak érvényesítése. I. A kéményseprőiparjogosítvány, amely tűzrendészeti vonatkozású közérdeknek, még helyesebben a tűzbiztonságnak, mint közigazgatási célnak a szolgálatában áll, közjogi tartalommal bíró olyan jogosítvány, amely egyfelől az állam, mint impérium jogán fellépő közjogi alany, másfelől a kéményseprőiparjogosítvány engedélyese (a kéményseprőmester) és a sepertetésre kötelezett kémény tulajdonos között közjogi, közelebbről közigazgatási jogi jogviszonyt hoz létre. A kéményseprőmester és a sepertető között tehát úgynevezett másodlagos (secundaer) közigazgatási jogi jogviszony keletkezik. II. A közigazgatási hatóság hatásköre szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a kéményseprő nem seprési, hanem kéményégetési díjat követel, mert