Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 167 ződés, alapszabály stb.) kikötött szolgálati járandóság helyett a jövőre nézve mekkora összeget kell alapul venni. Következőleg a behajtási per keretében nincs elvonva a rendes bíróság hatásköréből az ilyen igénynek érvényesíthetése, amely igény a 4600/1933. M. E. számú rendelet alapján történt összegszerű megállapítás folytán anyagjogilag esetleg nem illeti az alkalmazottat. Ennek a jogi álláspontnak a helyessége következik a polgyári peres eljárásnak hatáskör hiánya miatti megszüntetésénél felhívandó jogszabályból, nevezetesen, az 1911 :1. t.-e. (Pp.) 180. §-ának 1. pontjából. E törvényhely szerint ugyanis a pert akkor lehet megszüntetni, ha a kereset érvényesítése egyáltalán nem tartozik polgári perútra, vagy hogy külön eljárásnak van fenntartva. Ahhoz pedig, hogy ez kimondható legyen — magánjogi követelésről lévén szó — a magánjogi követelések hatásköri hovatartozására vonatkozó általános hatásköri szabály folytán szükséges ilyen irányú kifejezett törvényes rendelkezés. Ezt a jogi álláspontot támogatják a rendes bíróság hatásköréből elvont más magánjogi követelés tekintetében tett hatásköri intézkedések, melyek ha a behajtási eljárást is elvonják a rendes bíróság hatásköréből, e tárgyban kifejezetten intézkednek, mint pl. a 7100/1925. M. E. számú rendelet 56. pontja. A kifejtettek értelmében tehát a 1600/1933. M. E. számú rendelet szerint eljárásra jogosítottaknak jogköre csak az összegszerű megállapításra terjed ki. Ezt a megállapítást pedig a bíróságnak a rendeletben (17. § stb.) foglalt anyagi jogszabályok értelmében irányadóul kell vennie. Amennyiben pedig a bíróság érdemi döntésében ezt nem vette irányadónak, úgy ezzel anyagi jogszabályt tévesen alkalmazott ugyan, de hatásköri összeütközést nem idézett elő, mert magának az igénynek az érvényesítése a rendelet 21. §-ában foglalt rendelkezés alapján a bíróság hatásköre alól kivonva nincs. Ennélfogva ebben az ügyben nem merült fel — a határozatok ellentétes voltára tekintettel sem — hatásköri összeütközés, mert úgy a közigazgatási hatóság, mint a rendes bíróság az ügy reájuk tartozó részében a saját törvényes hatáskörükben jártak el.