Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 149 gálát teljesítése alatt szerzett súlyos betegség vagy őket a szolgálatban ért baleset... idézte elő. A most hivatkozott törvényhely 7. bekezdése szerint a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a felülvizsgáló bizottság véleménye alapján és az összes idevágó körülmények figyelembevétele mellett más esetekben is felemelheti ... olyan személyek nyugdíját, akik valamely súlyos betegség, vagy őket ért baleset folytán válnak szolgálatképtelenekké és eddigi állásuknak megfelelő minden polgári keresetre tartósan alkalmatlanokká. Az 1929 : XV. t.-c. 1. §-nak 13. bekezdése és az 1921. évi XXXII. t.-c. 23. §-a értelmében az említett katonai személyek a sebesülésnek (sérülésnek, egészségrontásnak) felülvizsgálat által megállapított fokához képest, — a nyugdíjtól teljesen független — sérülési pótdíjat igényelhetnek, ha a tartós szolgálatképtelenség a szolgálat teljesítése alatt vagy mégis azzal szoros kapcsolatban az illetőnek saját hibáján kívül sebesülés, vagy súlyos sérülés (egészségrontás) folytán állott be. A fenti törvényhelyekkel szabályozott igényeknek az alapja ezek szerint egyfelől a katonai szolgálatban állás, másfelől a katonai szolgálat teljesítése közben szenvedett és szolgálatképtelenséget, illetőleg polgári keresőképtelenséget előidéző baleset (sebesülés, egészségrontás) bekövetkezése és ezeknek az igényeknek a megállapítása független attól, hogy a baleset bekövetkezésében, — a balesetet szenvedőn kívül — terhel-e valakit vétkesség, vagy sem. Ekként tehát: a katonai személyt a szolgálati jogviszonyából kifolyóan az állam, illetőleg az alkalmazottai vétkességétől függetlenül ért baleset folytán előállott vagyoni hátránynak, vagyis a m. kir. kincstárral szemben a vétlen felelősségre alapítható kárnak a megtérítése, — a polgári keresőképtelenségre is figyelemmel — az említett törvényhelyek által, mint katonai ellátási igény nyert szabályozást. Ebből pedig — figyelemmel arra, hogy a hatáskör kérdésének elbírálásánál nern a jogviszonynak a fél által való minősítése, hanem egyfelől a kereset alapjául előadott tényállás, másfelől a jogviszony valódi tárgyi természete az irányadó — következik, hogy T. Istvánnak a baleset tényéből származtatott kártérítés iránti kereseti követelése a helyes jogi minő-