Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

150 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK sítés szerint az 1929 : XV. törvénycikkel szabályozott katonai ellátási igénynek tekintendő. Ehhez képest egyfelől a m. kir. honvédelmi miniszter a hivatkozott határozatával elbírált igény, másfelől T. István által a rendes bíróságnál támasztott és azonos tény és jogalapon nyugvó követelés tekintetében mind a feleknek, mind a vitás jognak és az eljárás tárgyának az azonossága, vagyis az ügyazonosság fennforog. Minthogy pedig ezek szerint ugyanarra az ügyre nézve, amelyben a m. kir. honvédelmi miniszter, mint közigazgatási hatóság érdemben határozott a budapesti kir. törvényszék, a budapesti kir. ítélőtábla és a m. kir. Kúria, mint rendes bíróság, jogerős ítélettel megállapították, hogy az eljárás hatáskörükbe tartozik, ennélfogva az említett hatóságok között az 1907 : LXI. t.-c. 7. §-a 1. bekezdésének 5. pontja alá tartozó hatásköri összeütközés esete merült fel. A felmerült hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a közigazgatási hatóiság hatáskörének megállapításával szüntette meg a következő okokból: A m. kir. honvédség legénységi államányú egyéneinek és az ily egyének hátramaradottainak ellátásáról szóló 1929 : XV. t.-c. 3. §-ának 1. bekezdése értelmében azoknak a kérdéseknek az eldöntése, amelyek az ellátásra igényjogosultak az ugyanezen törvény alapján megillető ellátásra (nyugdíj, végkielégítés, sérülési pótdíj) való igényből erednek, valamint ebből az igényből kifolyólag az államkincstárral szemben támasztható követelések elbírálása a 'közigazgatási hatóság, végsőfokon pedig az ugyanezen törvényszakasz 2. bekezdésében megjelölt keretben és a 3. bekezdésben, valamint az 1934 :1. t.-c. 13. §-ában említett korlátozásokkal a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik. Minthogy pedig T. István, — amint fentebb már említve volt — a rendes bíróság előtt nem is állította, hogy az őt ért baleset és annakfolytán előállott kára a m. kir. kincstárnak, illetőleg közegeinek vétkes cselekménye vagy mulasztása folytán következett be, s így a kereseti követelés a vétlen kártételre van alapítva, minthogy továbbá a fentebb kifejtettek szerint a m. kir. honvédség legénységi állományú egyéneit a katonai szolgá-