Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 129 A kifejtettekre tekintettel tehát a jelen ügyben a hatásköri kérdés eldöntésénél az a körülmény volt ügydöntő, hogy az igény alapjául szolgáló szerződés a törvényben megkívánt alakszerűségeknek megfelel t-e vagy sem, nem pedig a karcagi kir. járásbíróság és a szolnoki kir. törvényszék által a kérdés eldöntésénél figyelembe vett 100 pengős értékhatár. Megjegyzi egyébként a Hatásköri Bíróság, hogy állandó gyakorlata szerint a jelen esetben nem kártérítési követelésről, hanem a cséplőgépvállalkozó és gazdasági munkás között létrejött munkaszerződés teljesítésére irányuló bérkövetelésről van szó. A szerződő munkások kereseti követelése ugyanis á szerződés alapján független attól a körülménytől, hogy a szerződésben biztosított munkaalkalom elmaradásából kifolyóan érte-e őket károsodás vagy sem. Az olyan követelés, amely a kár tényleges felmerültének esetén kívül is érvényesíthető, a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint nem tekinthető kártérítési követelésnek. Mindezeknél fogva ebben az ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1939. okt. 9. — 1939. Hb. 33.) 59. Állami alkalmazottnak közszolgálati viszonyával összefüggésben az állam ellen támasztott kártérítési igénye. Ahhoz, hogy az állami alkalmazottnak a közszolgálati viszonyával összefüggésben az állam ellen támasztott kártérítési igénye magánjogi természetű is legyen, s ennélfogva elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozzék, az állandó bírói gyakorlat szerint szükséges, hogy ne pusztán a közigazgatási eljárás tárgyilag szabálytalan, törvénytelen voltára, hanem ezt meghaladóan olyan tényállástöbbletre legyen alapítva, amely magánjogi kötelemfakasztó tényt is tartalmaz, s ezért alkalmas az állam magánjogi (kártérítési) kötelezettségének a megállapítására. Ilyen magánjogi kötelmet fakasztó tény főleg az eljárt állami alkalmazott szándékos vagy vétkes tilos cselekménye. Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. 9