Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIII. kötet 1932-1936 (Budapest, 1940)

8 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK említve volt, és amint ez a törvényjavaslat miniszteri indokolásából is kitűnik, csupán a Ppé. 21. §-ának imént említett utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést váltotta fel és csak ebben a szűkebb körben — t. i. a szülő és a gyermek egymásközti viszonyában — szabályozza a tartási ügyek tekintetében a hatáskör kérdését. Minthogy ekként az 1930 : XXXIV. t.-c. 137. §-ában foglalt hatásköri rendelkezés az unokatartásra nyilvánvalóan nem vonatkozik; továbbá, minthogy a törvénynek ilyen értelmű világos rendelkezésével szemben a Budapest-székesfővárosi árvaszék véghatározatában hivatkozott 204.500/1931. B. M. sz. rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában foglalt ellenkező értelmű hatásköri rendelkezés figyelembe nem jöhet, mégpedig annál kevésbbé, mert a belügyminiszternek arra nem volt törvényes felhatalmazása, hogy a törvénnyel ellenkező hatásköri rendelkezést állapítson meg; mint törvénymagyarázó rendelet pedig, az említett belügyminiszteri rendelet a bíróságot a törvény helyes értelmezésében alkotmányunk szerint egyáltalán nem akadályozhatja; mindezeknélfogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1932. jún. 4. — 1932. Hb. 32.) 7. Hatásköri összeütközés Közigazgatási Bíróság érdemi határozata és rendes bíróságnak hatáskörét megállapító határozata esetén. A Közigazgatási Bíróságnak érdemi határozatával szemben a rendes bíróságnak a saját hatáskörét megállapító határozata az 1907 : LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének 5. pontja értelmében — az ügyazonosság fennforgása mellett is — hatásköri összeütközést csak akkor idéz elő, ha a rendes bíróság a hivatkozott törvényszakasz 2. pontja értelmében, vagyis jogerősen állapította meg a saját hatáskörét. (1936. márc. 30. — 1935. Hb. 52.)