Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 279 viszony megszűnése alapján kérték. A visszahelyezés a közigazgatási végrehajtási iratokból kitetszően azon az alapon történt, hogy „a végrehajtató a közigazgatási hatóság előtt igazolta — a helyiségekre vonatkozó — tulajdonjogát, felmutatta iparigazolványát és közjegyzői okirattal bizonyította azt, hogy férjének (a végrehajtást szenvedőnek) válás esetén semmiféle követelése sem lehet vele szemben". Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a lakásügyi közigazgatási hatóság túllépte hatáskörét, amidőn a helyett, hogy a lakásrendelet fentemlített rendelkezésében körvonalozott jogkörét szorosan szem előtt tartva, cognitióját a hatósági igénybevétel törvényes előfeltételeinek és a lakásigazolvány szükségességének vizsgálatára szorította volna, a felek között vitás olyan magánjogi kérdéseket vont hatáskörébe, amelyeknek elbírálása a polgári perrendtartás és egyéb törvényeink értelmében nemcsak hogy a rendes bíróság elé tartozott, de amelyekre vonatkozóan a rendes bíróságnál sommás visszahelyezésre, ingatlan birtokba bocsátására és ingatlan közszerzeményi minőségének megállapítására irányuló három rendbeli polgári per van egyidejűleg folyamatban. 33. Rendes bíróság hatáskörébe tartoznak mind a bérleti viszonyból felmerülő perek, mind a bérleti viszonyon kívül visszavonásig használatul átbocsátott épület, épületrész vagy egyéb ingatlan visszabocsátása iránt a visszavonás alapján indított perek; ehhezképest használatul átengedett helyiségek birtokának önhatalmú elvonása (birtokháborítás) esetében a sérelem orvoslása — még ha a birtoklás szívességi vagy bérleti alapja a felek között vitás is — sommás visszahelfezési per keretében szintén a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 1923. június 25. 1922. Hb. 65. sz. a. III. Azáltal, hogy egyfelől a gesztesi járás főszolgabírája Á. L.-t a padlás elfoglalásától és használatba vételétől eltiltotta és e tilalom megszegésének megakadályozása érdekében dr. M. P.-nak közigazgatási karhatalmat bocsátott rendelkezésére, másfelől a nagyigmándi kir. járásbíróság az előbb nevezett fél javára sommás visszahelyezést rendelő, nem jogerős saját ítélete alapján a kielégítési végrehajtást dr. M. P. ellen e padlás kiürítése és átadása iránt elrendelte, a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság között a