Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

280 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. padlásra vonatkozó végrehajtási ügyben az 1907 : LXI. tc. 7. §-ának 4. pontjában meghatározott hatásköri összeütközés esete merült fel. Ezt a hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni a következők alapján: A felperes a szóban levő padlást a kereseti előadás szerint harmadik személlyel kötött bérleti jogügylet alapján, az alperes állítása szerint ellenben bérleti viszonyon kívül csupán visszavonásig, az alperes szívességéből tartotta használatában. Bármelyik előadás is feleljen meg a valóságnak, az kétségtelen, hogy a felperes a padlást jogszerű módon vette használatba; kétségtelen továbbá az a körülmény, hogy a padlás nem volt hatóságilag igénybevéve sem a felperes, sem az alperes javára. Minthogy pedig a főszolgabíró eltiltást rendelő érdemi hatá- . rozatának hozatalakor hatályban volt 5,555/1922. M. E. számú lakásrendelet 13. §-ának második bekezdése szerint a lakásigazolványkényszer valamely helyiség használatának szívességből történt átengedése esetére nem vonatkozott; minthogy továbbá az 5,555/1922. M. E. számú lakásrendelet hatálya alatt a 16. §. 5. pontja értelmében azokat a lakásrészeket vagy egyéb helyiségeket, amelyekbe a lakásügyi hatóság engedélye (lakásigazolvány) nélkül az 1921. évi május hó 1. napját megelőzően költöztek be, bérleti viszony fennforgása esetén sem lehetett igénybevételi eljárás alá vonni; minthogy ezenkívül — amint azt a gesztesi járás főszolgabírája 3,819/1922. számú határozatában megállapította — a lakásigazolványkényszer Nagyigmánd községre az 5,555/1922. M. E. számú lakásrendelet 14. §-a értelmében különben sem terjedt ki; minthogy végül az 5,555/1922. M. E. számú lakásrendelet 11. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés a lakásügyi közigazgatási hatóságot valamely jogtalanul elfoglalt helyiség kiürítése végett kényszereszközök alkalmazására csak abban az esetben jogosította fel, ha a helyiség lakásigazolványkényszer alá esett s ha a lakónak e helyiség birtokban tartásához lakásigazolványra szüksége volt, holott a jelen esetben a felperesnek a már 1919. ősze óta elfoglalva tartott helyiségre lakásigazolványra nem volt szüksége : mindezeknélfogva a lakásügyi közigazgatási hatóságnak a jelen esetben nem volt hatásköre arra, hogy a felperes által egyszer már birtokában tartott és az alperes által tőle önhatalmúlag elvett helyi-