Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

232 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Ezeknek az elsősorban anyagi jogforrásoknak ismeretében meg kell azonban állapítani még azt is, hogy az 1920: XV. tc. 9. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 5950/1920. M. E. számú, a hatáskört és az eljárást szabályozó rendelet 13. §-ának első bekezdése kijelenti, hogy az eljárás tárgya csak az 1920: XV. törvénycikkbe ütköző bűncselekmény lehet s hogy az más bűncselekménnyel nem egyesíthető, amiből viszont következik, hogy az 1920: XV. törvénycikkben megállapított bűncselekmények hatásköri szempontból semmiféle más, addig fennállott hatáskörbe át nem utalhatók, mert ezekre a bűncselekményekre az új törvény új bíróságot s ezzel új hatáskört állított fel, amivel az előbbi kisebb hatáskörök hatálya megszűnt. E tételen nem változtat az a körülmény sem, hogy a panaszolt cselekmény előbb követtetett el, mint ahogy az 1920: XV. törvénycikk és a hozzátartozó fentemlített szervezeti és eljárási rendelet életbelépett: mert a Btk. 2. §-a eljárási törvényre és rendeletre nem vonatkozik, ami azt jelenti, hogy a későbbi eljárási szabályok hatálya kiterjed az előbb elkövetett bűncselekményekre is. Eljárási szempontból ez nem jár a panaszlott sérelmével, mert ügyét nagyobb eljárási biztosítékok és hatályosabb perorvoslati jog használhatása mellett rendes bíróságok döntik el. A bűnösség alapjául szolgáló anyagi jogszabályok alkalmazása szempontjából pedig a jelen esetben a cselekményt súlyosabban minősítő és büntetni rendelő 1920 : XV. törvénycikk meg nem engedett visszaható erejének hátrányával szemben a panaszlottat védi a Btk 2. §-ának általános és így ebben az esetben is követendő rendelkezése, amely szerint feltéve, hogy a panaszolt cselekmény valóban bűncselekmény, — az uzsorabíróság kötelezve van az elkövetéstől az itélethozásig terjedő időben érvényben volt illetőleg érvényben levő törvények, gyakorlat vagy szabályok közül az enyhébbet alkalmazni, amit a tettazonosság körében sem a Bp. általános szabályai, sem az Ub. 13. §-ának első bekezdése nem akadályoz. Mindezeknélfogva, minthogy a jelen esetben a panasz tárgyává tett cselekmény, — amennyiben azt a panaszlott tényleg elkövette — az 1920: XV. tc. 1. §-ának 1. pontjában, büntetendőnek van nyilvánítva és a törvény alapján kiadott eljárási rendelettel az uzsorabíróság hatáskörébe van utalva, minthogy továbbá a hatáskört is rendező új eljárási jogforrás az előbb elkövetett árdrágító visszaélésekre is hatályos: minthogy végül a panaszlott részére a Btk. 2. §-ában körülirt kedvezmény az új, tágabb hatáskörben is bizto-