Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 231 élések büntetendöségét is tartalmazó rendelet, amelynek 16. §-a az itt szóban levőhöz hasonló cselekményeket elzárással és pénzbüntetéssel büntetendő kihágásoknak minősíti és a közigazgatási hatóságok, mint rendőri bíróságok hatáskörébe utalja. A közszükségleti cikkek forgalomba hozatalánál előforduló visszaélések meggátlásáról szóló 3,678/1917. M. E. számú rendelet, amely 1917. évi október hó 15-én lépett hatályba, a jelen esetben épenúgy, mint a fentemlített 1916: IX. törvénycikk, szintén nem tekinthető jogforrásnak, mert ez a rendelet 2. §-ának a) pontja szerint, csak az oly közszükségleti cikkek tekintetében nyer alkalmazást, amelyeknek legmagasabb árát a hatóság nem állapította meg. Idevágó jogforrásul kell azonban tekinteni az 1919. évi szeptember hó 15. napján életbelépett 4,123/1919. M. E. számú rendeletet, amely a só (legmagasabb) árának megállapításáról szól és 5. §-ában kimondja, hogy a sóért a hatóságilag megszabott árnál magasabb árnak követelése vagy elfogadása 6 hónapig terjedhető elzárással és 2,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő kihágás, amely miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, hatáskörébe tartozik. Ami a panaszolt cselekmény elkövetése után való időt illeti, lényegileg ugyanily rendelkezést tartalmaz az 1920. évi február hó 1. napján életbelépett 384/1920. M. E. számú és az 1920. évi május hó 1. napján hatálybalépett 3,074/1920. M. E. számú rendelet. 1920. évi július hó 16-án életbelépett az árdrágító visszaélésekről alkotott 1920: XV. törvénycikk, amely a jelen esetéhez hasonló tényálladékot 1. §-ának 1. pontjában vétségnek nyilvánítja és az e célra külön szervezett uzsorabíróság hatáskörébe utalja. Megjegyzendő, hogy a jelen eset tárgyául szolgáló konyhasóra nézve az 1922. évi november hó 1-én hatálybalépett 84,102/1922. P. M. számú rendelet, amely a konyhasó árának újabb megállapításáról szól, 11. §-ában kimondotta, hogy az ezen rendelet rendelkezéseinek megszegése vagy kijátszása tekintetében a sójövedékröl alkotott 1918: XIII. törvénycikkben, illetőleg az árdrágító visszaélésekről alkotott 1920: XV. törvénycikkben foglalt büntető rendelkezések irányadók, vagyis az idézett rendelet a konyhasó legmagasabb árának túllépése esetére érintetlenül hagyta az 1920: XV. törvénycikkben foglalt büntető rendelkezéseknek és így nyilvánvalóan az azokban foglalt hatásköri szabályoknak is a hatályát.