Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 9 5. Törvényesen bevett vallásfelekezeteknek sáját szabályaik szerint elintézendő belügyeikben rendszerint a közigazgatási hatóság nyújt segélyt. Ehhezképest görög keleti kántortanítónak kántori, tehát egyházi jellegű működés díjazása iránt az egyházközség ellen támasztott követelése ügyében az eljárás közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Kántortanítónak nyugdíjazása tehát tanítói működésének megszűnése után teljesített kántori működésért igényelt járandóság behajtására nem alkalmazhatók a hitfelekezeti tanítói illetmények behajtására vonatkozó különleges szabályok és így azok a szabályok sem, amelyek szerint a hitfelekezeti tanítói illetményekre vonatkozó vitás kérdések a közigazgatási hatóság és az 1896. évi XXVI. tc. 51. §-a, valamint az 1907. évi XXVII. tc. 8. §-a esetében végső fokban a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe vannak utalva. 1918. március 11. 1917. Hb. 96. sz. a. II. Ó. Gy. kántortanító tanítói minőségében 1916. évi szeptember hó 1. napjától kezdve nyugalomba helyeztetett s a vitás 150 korona díjazást a nyugalomba helyezésétől kezdve három hónapon át teljesített tisztán kántori /működése után követeli. A tanítói működés megszűntével teljesített tisztán kántori működésért igényelt erre a díjazásra nézve már nem állhat fenn az 1913. évi XVI. tc. 25. §-ában szabályozott az az eset, amikor a tanítói és kántori járandóság 1000 korona erejéig együttvéve tanítói fizetésnek számíttatván — a kántori járandóság a hitfelekezeti tanítói törvényszerű fizetés részévé válik és így azzal egy tekintet alá esik. Az ilyen kántori járandóság behajtására nézve tehát nem alkalmazhatók a hitfelekezeti tanítói illetmények behajtására vonatkozó különleges szabályok és így azok a szabályok sem, amelyek szerint a hitfelekezeti tanítói illetményekre vonatkozó vitás kérdések a közigazgatási hatóság és az 1896. évi XXVI. tc. 51. §-a, valamint az 1907. évi XXVII. tc. 8. §-a esetében végső fokban a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe vannak utalva. Ebben az ügyben az 1907. évi LXI. tc. 7. §-a 1. pontja alá eső hatásköri összeütközést mégis a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni a következő okokból:
