Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 141 fizetés természetével ruházná fel. Söt az 1915 : XXII. tc. 2. §-a, az 1916: XXV. tc. 1. §-a és az 1917: XV. tc. 13. §-a azokra a kérdésekre nézve, hogy e tc-ek alapján jár-e háborús segély, úgyszintén a háborús segély mértékére nézve a határozathozatalát — minden más eljárás kizárásával — a háborús segély utalványozására hivatott közigazgatási hatóságnak és másodfokon a miniszternek hatáskörébe utalták. Amint az előadottak mutatják, törvényeink kifejezetten állást foglalnak abban a kérdésben, vájjon a közalkalmazottak minő illetményére nézve és mennyiben van helye eljárásnak a közigazgatási bíróság előtt. A 3,988/1919. M. E. számú rendelet ezzel szemben sem oly rendelkezést, amely a munkabérkülönbözet kérdésében eljárásra hivatott közigazgatási hatóságok határozata ellen közigazgatási bíróság előtti eljárást engedne, sem pedig oly rendelkezést, amely a közigazgatási hatóság eljárásán kívül minden más eljárást kifejezetten kizárna, nem tartalmaz. A közigazgatási- bíróság előtti eljárást kifejezetten megengedő törvényes jogszabály hiányában tehát ily eljárásnak a jelen esetben csak akkor lehetne helye, ha — úgy mint annak idején az 1904 : I. tc-el szabályozott pótlékokra nézve történt — itt is magában a jogszabályban kifejezésre jutna vagy egyébként tételes alapon megállapítható volna, hogy a szóbanforgó munkabérkülönbözetnek az 1896: XXVI. tc. 83. §-ában idézett 1893 : IV. tc. alá eső fizetés természete van. Ez azonban nem állapítható meg, mert a közalkalmazottakra az ú. n. tanácsköztársaság által életbeléptetett heti munkabérrendszerrel a 3,988/1919. M. E. számú rendelet nem mint fizetés szabályozásával, hanem csak mint az ú. n. tanácsköztársaság bukásakor talált tényleges állapottal és csupán a törvényes állapot helyreállítására szükséges átmenet rendezése végett foglalkozott, de az említett forradalmi munkabérrendszer jogszerűségét sem ez a 3,988/1919. M. E. számú rendelet, amelyet az 1920: I. tc. 10. §-a utóbb érvényesnek jelentett ki, sem más törvényes jogszabály később el nem ismerte, sőt az 1920: I. tc. 9. §-a az ú. n. tanácsköztársaság összes rendeleteit — ideértve tehát a volt forradalmi kormányzótanácsnak a munkabérrendezésre vonatkozó CXX. számú és az ú. n. népgazdasági tanácsnak 99. számú rendeletét is — kifejezetten érvényteleneknek nyilvánította. Minthogy tehát az ú. n. tanácsköztársaság által életbeléptetett heti munkabérek, mint minden törvényes alapot nélkülöző közalkal-