Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)
PÉNZÜGYI ÜGYEKBEN. III. része az egyenesadók módjára beszedendő kincstári követelések és egyéb tartozások behajtására is vonatkozott, addig az 1909. évi XI. tc. VI. fejezete csakis az egyenesadótartozásoknak, a közvetett adóknak és pótlékaiknak, a közvetlenül lerovandó illetékeknek és az egyenesadók módjára behajtandó más kincstári követeléseknek és tartozásoknak behajtásáról szól. Az utóbbi törvényben foglalt szabályok tehát a nem kincstári követelések miatt foganatosított és a szoros értelemben vett közigazgatási végrehajtási eljárásra, amely alá fentiek szerint a munkásbiztosítási járulékok is esnek, nem vonatkozik; amit különben bizonyít az 1908. évi XLI. törvény 30. §-ának az a rendelkezése is, mely a közigazgatási végrehajtás szabályainak megalkotásával a m. kir. minisztériumot bízza meg. Ebből kifolyólag a szoros értelemben vett közigazgatási végrehajtási eljárásban — és így a munkásbiztosítási járulékokra — nem nyer alkalmazást az 1909. évi XI. törvény 45. §-a sem, legalább nem olyan értelemben, hogy az e szakasz alapján benyújtott panaszok a pénzügyigazgatóság, a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága és végső fokban e bíróság által nyerjenek elbírálást. Minthogy tehát e panasz elbírálását sem az 1909. évi XI., sem az 1907. évi XIX., sem pedig az 1896. évi XXVI. törvény, vagy valamely más törvény e bíróság hatáskörébe nem utalja; minthogy továbbá ez utóbb említett törvény 19. §-ának rendelkezése szerint a jog- és törvényhasonlatosság elveinek alkalmazásával e bíróság hatáskörét kiterjeszteni nem lehet; a panaszt illetékesség hiányában vissza kellett utasítani. A hatáskör nélkül meghozott alsófokú határozatok megsemmisítését e bíróság mellőzte, mert ez a megsemmisítés a fent előadottakból kifolyólag a m. kir. minisztérium felügyeleti jogkörébe tartozik.