Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

2I4 KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 109. Ha a bíróság az általa hiányzónak vélt iratokat hivatalból pótolta, a fél az 1914: XLIII. tc. 25. §-ában megszabott írásdijat feltétlenül köteles megfizetni s az a kérdés, vájjon a pótlásra szükség volt-e vagy nem, a pénzügyi hatóságok, végső fokon a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem tartozik. Kb. 16,173/1916. P. sz. Kb. A panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszostól a hiányzó és a bíróság által hivatalból pótolt kereseti példányok előállításáért az 1914: XLIII. tc. 25. §-ában meghatározott, ívenként 2 K-t tevő illetéket követelik. A panaszos ennek az illetéknek törlését azon a címen kéri, hogy a kereseti példányok lemásolására szükség nem volt s hogy a követelt illeték egyáltalán nem áll arányban a végzett munkával. Vitatja, hogy abban a kérdésben, vájjon szükséges volt-e a keresetnek lemásolása, nem a polgári bíróság, hanem a pénzügyi hatóság s így végső fokon a közigazgatási bíróság van hivatva határozni. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. Az 1914 : XLIII. tc. 25. §-a szerint abban az esetben, ha a beadványokat nem kellő számú példányban adják be, azok után a másolatok után, amelyeket a bírósági iroda hivatalból készít, a másolatok elkészítéséért ívenként 2 K illeték jár. A 48. §. szerint pedig ilyen esetben a felet az illeték lerovására fel kell hívni s ha a pótlást a kitűzött határidőben nem teljesíti, a leletet fel kell venni s az illetéket be kell szedni. Ezeket a rendelkezéseket összevetve azzal, hogy a Pp. 134. §-a szerint a hiányzó példányokat a bírósági iroda a fél költségére hivatalból készíti el, ez a bíróság kétségtelennek tartja, hogy ebben a kizárólag perrendtartási kérdésben való határozathozatal a pénzügyi hatóságot és végső fokon a közigazgatási bíróságot nem illeti, az a körülmény pedig, hogy a másolatok elkészítése tényleg mennyibe kerül, a törvény határozott rendelkezésével szemben, figyelembe egyáltalán nem jöhet.