Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

74 HATÁSKÖRI BIRÓSÁGÍ HATÁROZATOK. 33. , Nincs hatásköri összeütközés, ha a két eljárás más-más felek közt 'folyt le, a két eljárásnak más-más volt a tárgya (a közigazgatási eljárásé a vízmerítési vitás jog, a bírói eljárásé a vízmerítés céljából való átjárás birtokába való és jogkérdést nem érintő visszahelyezés), a közigazgatási hatóság az ngyet birói útra tartozónak nyilvánította, viszont a bíróság az elébe terjesztett kérelem érdemében határozott. 1917 évi október.39-én Hb. 35., sz. , ... I. Ti. .T. (nős V. M.-val) földműves ó-turai lakós dr. F. L. vágújhely-i ügyvéd útján 1906. évi augusztus hó 12. napján 4062. -szám alatt panaszt terjesztett elő a vágdjhélyi járás főszolgabírójánál B. Gy. (nős) -földműves ó-tűrai lakos ellen vízhasználat elvonása. miatt. A panasz szerint azón a vidéken csak egy kút van ég az is csak-az emberek vízszükségletét fedezi; ezért panaszos • épűgy mint jogelődei - emberemlékezet óta a marhák itatásához a panaszlott tulajdonát képező ó-turai 703. számú ház előtt levő csermelyből .merítették a vizet. Minthogy panaszlott ezt a vízmerítést újabban akadályozza, kérte nevezettet annak tűrésére kötelezni, hogy ] ánaszos továbbra is az említett ház előtt folyó csermelyből meríthesse a vizet. : •}'• * A 'vágujhelyi járás., föszolgabirája által megtartott tárgyaláson B. Gy. panaszlott dr, K. E. vágujhelyi ügyvéd útján azzal védekezett, hogy a kérdéses ingatlanra, évekkel ezelőtt létesített osztályos egyezség szerint a vitás vízméri tőt magában foglaló rét a vonatkozó vízjoggal együtt az ö es testvére, B. M. kizárólagos tulajdonába jutott, míg a panaszos jogelődje, B. A. osztályrészébe egy, másik nagyobb vizmerítőt tartalmazó terület került. Kérte az ügyet a polgári bíróság hatáskörébe -utasítani, minthogy tulajdonképen magánjogi igény érvényesítéséről van szó. A megtart.ott helyszíni tárgyalás után a vágujhelyi járás föszolgabirája 1906. évi szeptember hó 7-én 4063/1906. szám alatt azt a véghatározatot hozta, amely szerint a panaszlott területén levő vízmerítő helyet az 1885. évi XXIII. tc. 25, §-a alapján a rendes házi szükségletre szolgáló Vízmerítésre szolgáló helyül külön is kijelölte és ebből folyólag panaszíoitat kötelezte, hogy a kérdéses ponton az irtvány lakosai részéről való vízmerítést eltűrje. Az indokolás szerint, ha a hatóság a vízjogi törvény 5;-a szerint vízhasználatokra helyet nem jelölt ki, akkor azok gyakorlata a 1^,523/1888. számú földmüvelésügyi miniszteri rendelet értelmében á község egész határúban mindenütt megengedettnek vélelmezendő ; minthogy pedig á felek lakóhelyét képező irtványon vízmerítő hely hatóságilag kijelölve nem volt, 'panaszlottnak nem állott jogában a panaszossal szemben a vízmerítést' a kérdéses helyen betiltani. Minthogy