Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. kérve; est a kérvényt a közigazgatási bíróság Ü. évi szeptember hó 10-én 2849. K. szám alatt kelt végzési vel megfelelő eljárás, illetve a m. kir. pénzügyminiszternek elsősorban kikérendő határozata végett a pénzügyminiszterhez tette át. A m. kir, pénzügyminiszter 1913. évi március iió 21-én 116,229. szám alatt kelt határozatával panaszost nyugdíj iránti kérelmével elutasította, minthogy szolgálatképessége orvosi fölülvizsgálat során megállapítást nyert és minthogy fölmentése a szolgálat alól saját kérelmére történt. A pénzügyminiszter ezen határozata ellen Cs. 1913. április hó 21-én 4221. szám alatt a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasszal élt és esetleges ujabbi orvosi felülvizsgálatát kérve nyugdíjigényét megállapíttatni kívánta. A pénzi'gyminiszter a közigazgatási bírósághoz 1913. évi augusztus hó 11-en 96,160. szám alatt intézett felvilágositó iratában a biróság hatásköre ellen nem tett kitolást. A közigazgatási biróság 1914- évi április hó 28. napján 8732/1-913. K. szám alatt kelt végzésében elrendelte, hogy érdemleges határozat hozatala előtt panaszlót felmentése idejében fennállhatott szolgálatképességre nézve a pénzügyminiszter államorvosilag vizsgáltassa fölül, minthogy a panaszló nyugdíjigényének elbírálásánál döntő súllyal bír . az a körülmény, hogy a panaszló fölmentése idejében szolgálatképes lehetett-e. A pénzügyminiszter a biróság e meghagyásának nem tett eleget, hanem ismételt sürgetésekre végre 1917. január 25-én azt a választ adta, hogy az 1912 : LXV. te 120. f-a. értelmében nincsen heh e a közigazgatási biróság előtti eljárásnak abban a kérdésben, hogy a nyugalomba helyezés előfeltételei beállottak-e; a 8733/1913. K. számú bírósági végzés pedig ép ennek a körülménynek a vizsgálatába bocsájtkozott. Ennek folytán a pénzügyminiszter magát e végzés foganatosítására a fönnálló törvények értelmében följogosítottnak nem érezte. A 111. kir. közigazgatási biróság a pénzügyminiszter ezen kijelentését mint a biróság hatásköre ellen emelt kifogást minősítette és 1917. évi február hó 21. napján 594 1917. K. szám alatt kelt végzésében a hatásköri kifogásnak nem adott helyt. A panasz tárgyát képező nyugdíjigény ugyanis vitán kivül a biróság hatáskörébe tartozik ; tehát a bíróságnak az 1896: XXVI tc. 17. §-a alapján jogában áll határozni a nyugdtjigénynyel elválaszthatatlanul kapcsolatos szolgálatképesség mellékkérdésében is. Igaz ugyan, hogy az 1912 : LXV. tc. 120. ^-anak g) ponta a biróság hatásköréből a nyugalomba helyezés föltételeinek vizsgálatát kizárja, ez azonban a törvényjavaslati indokolásból is kitetszőleg csak annak az adminisztratív jellegű kérdésének az eldöntése szempontjából történt, hogy az, alkalmazott a tényleges szolgálat kötelékében továbbra is megtartassék-e. avagy az alól fölmentessék. Ha azonban a tényleges szolgálati