Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

i68 RENDES BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK álló főfelügyeleti jogot a kir. ítélőtábla akképen értelmezte, hogy abban az alapítványok létesülésénél való közreműködésjoga is benne van. Ez a közreműködés pedig mindaddig, amíg a törvényhozás máskép nem rendelkezik, legmegfelelőbben az alapítólevelek elkészítése és annak a felügyeleti hatóság által való jóváhagyása által érvényesül; aminthogy azt a felhívott régi törvények is és ezeken felül még a Foglár-féle alapítványt törvénybe iktató 1741: XLIV. tc. kifejezetten is megemlíti és a hosszú időn át egységesen és állandóan követett birói gyakorlat is igazolta. Minthogy pedig a Kemenes-alapítványra nézve ily felügyelő hatósági jóváhagyással ellátott alapítólevél ezidőszerint nincsen: nincs törvényes ok arra sem, hogy az alapítvány vagyona az alapítvány kezelésére hivatott közegnek kiutalványoztassék. A per- és az azzal egy tekintet alá eső felebbezési költségben, a kir. tábla a PTR. 251. §-án alapuló jogánál fogva a felperest pervesztessége dacára a per körülményeinél fogva és azért nem marasztalta, mert a kir. ítélőtábla álláspontjával egyező régebbi birói gyakorlattól eltérő jelenlegi bírósági döntések a per megindítására alapul szolgálhattak. 82. Nincs hatásköri összeütközés, ha a belügyminiszter csak az alapítvány kezelésére hivatott gondnokság összeállítása tárgyában rendelkezett, ellenben a bíróság a kongresszusi és az autonóm or~ thodox izraelita hitközségek között vitás alapítvány tulajdonjoga felett döntött. C. 1915 szept. 22. Rp I. 4566. sz. A felperes által emelt hatásköri kifogást a kir. Kúria nem vette figyelembe s a hatásköri összeütközés esetét fennforogni nem látta, mert annak igazolására, hogy a közigazgatási hatóság a jelen per tárgyát képező három rendbeli kisebb alapítvány tulajdonjoga kérdésében érdemileg határo-