Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)
POLGÁRI ÜGYEKBEN. 169 zott, a felperes az 1914 dec. 14-én felvett jegyzőkönyvhöz egyedül a m. kir. belügyminisztériumnak a kir. közalapítványi ügyigazgatósághoz intézett 14,304/1909. sz. leiratát csatolta, úgyde eltekintve attól, hogy a belügyminisztérium világosan kijelenti, hogy a per tárgyát képező kisebb alapítványokra támasztott igények tekintetében előre nem kíván álláspontot foglalni, ebben a leiratban a belügyminisztérium csak a végrendeleti nagyobb alapítványok kezelésére hivatott gondnokság (curatorium) miként leendő összeállítása tárgyában rendelkezett s ebben a kérdésben abból a felfogásból indult ki, hogy a végrendelet a nagyobb alapítványokat az egész nyitrai hitközség javára tette s ebből folyólag úgy a felperes, mint az alperes hitközség az alapítványok kezelése és jövedelmükben való részesedése tekintetében teljesen egyenlő elbánás alá juthat, ellenben a végrendelet tartalmának magyarázatába és ezzel kapcsolatosan a tulajdonjog kérdésének érdemi megbirálásába a belügyminisztérium egyáltalában nem bocsátkozott, következőleg az 1907:11X1. tc. 7. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezés a jelen esetre egyáltalában nem vonatkozik. A másodbiróság ítéletét a hatásköri kifogást illetően a most felhozott indokból helybenhagyni és mivel a felebbezések egyike sem vezetett sikerre, a felebbezési költséget kölcsönösen megszüntetni kellett. 83. A. vasutak részére történt kisajátítás esetében a kártalanítási árról határozat hozatala nem tartozik az 1881:1/XI. tc. 7. §-ában meghatározott küldöttség- hatáskörébe. C. 1915 szept. 21. Rp. VII. 2537. sz. Az 1881: LXI. tc. 2. §-a értelmében a központi telekkönyvi hatósághoz beterjesztendő munkálatok hitelesítésére hivatott küldöttség, a törvény 10. §-ának d) pontja szerint, nem a kártalanítási ár, hanem a vállalat és a magánbirtokosok közt a jogok és szolgalmak tekintetében felmerült vitás