Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

POLGÁRI ÜGYEKBEN. 167 Ez érvényesülést pedig az alapítványokról rendelkező •régebbi törvények nemcsak meg nem akadályozzák, de a kifejtetteknél fogva kifejezetten is elősegítik. Egyébként az újabb kor törvénykönyvében is találhatók az alapítványi főfelügyeleti jogra vonatkozó fontos rendelkezések. Az 1883: XXX. tc. 48. §-a értelmében ugyanis a vallásés közoktatásügyi miniszter felügyel arra, hogy minden természetű vagyon és különösen iskolai célokra tett alapítványok biztosan elhelyezve rendeltetési célúkra rendesen fordíttassanak. Ugyané törvény 50., 51. és 52. §-ai a felekezeti és magániskolák alapítványaira nézve tartják fenn O Felségének az 1790: XXVI. t.-cikken alapuló legfőbb felügyeleti jogát. Végül a vallás szabad gyakorlatáról rendelkező 1895. évi XLIII. tc. 20. §. 1. bekezdése szerint az illetékes miniszternek joga van a vallásfelekezeteknél létező alapítványokra és vagyonkezelésükre a főfelügyeletet gyakorolni, különösen őrködni afelett, hogy az ily alapítványokat el ne idegenítsék, ne csorbítsák vagy azok a kezelés rosszasága miatt veszendőbe ne menjenek és hogy valósággal egyházi s a törvényben megengedett oktatási, nevelési vagy jótékonysági célokra fordíttassanak és az alapítványokat az alapítók akarata értelmében használják fel. A most felhívott mindegyik törvényes rendelkezés, de kolönösen az utóbbi törvénynek az a szabálya, melynél fogva az illetékes miniszter jogkörébe tartozik az afelett való őrködés is, hogy az alapítványok a törvényben megengedett célokra fordíttassanak, magában foglalja az alapítványok létesülésének kérdésébe való beavatkozás jogát is, mert nem lehet hatásosan őrködni afelett, hogy valamely alapítvány a megengedett célokra fordíttatik-e? ha a felügyeletet gyakorló már előbb meg nem győződhet arról, hogy az a cél mily természetű ? A kifejtettek alapján az alapítványok tekintetében fenn-