Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

i3S HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A belügyminiszter az 1914. évi december hó 9-én kelt 176,510/1914. II. b. sz. rendeletével kijelentette, hogy korábbi rendelkezését fenntartja. Fejér vármegye közönsége az 1915. évi február hó i-én tartott bizottsági közgyűlésében 16,144. sz. a. hozott határozatával az 1907 : LX. tc. alapján panaszt emelt a belügyminiszternek «a főszolgabirákra sérelmes" idézett rendelete ellen és a m. kir. közigazgatási bíróságnál annak a kimondását kérte, hogy a szóban levő kiszállási költségek nem az útiátalányból, hanem a vármegyei házipénztárból fedezendó'k. A belügyminiszter a közigazgatási biróság hatásköre ellen kifogást emelt, mert nézete szerint a szóban levő vitás kérdés nem tartozik azok közé, amelyekre nézve az 1907 : LX. tc. a törvényhatósági bizottság közgyűlését a panaszemelés jogával felruházta. Az 1896 : XXVI. tc. 45. §-a alapján pedig a közigazgatási biróság hatásköre csakis az érdekelt tisztviselők panaszára és csak akkor volna megállapítható, ha az útiszámláknak a vármegyei házipénztár terhére való kifizetését a törvényhatósági bizottság közgyűlése megtagadta volna. A m. kir. közigazgatási biróság az 1916. évi február hó 23-án 140/1916. K. sz. a. hozott végzésével a hatásköri kifogásnak helyt nem adva, hatáskörét megállapította és az eljárás felfüggesztésével az iratokat a belügyminiszterhez tette át. A végzés indokolása szerint ugyanis a közigazgatási biróság hatásköre fennáll, amint a miniszternek vagy közegének intézkedése az 1907 : LX. tc. 1. §-ában írt hármas jogalap bármelyikén megtámadtatott, mert ezzel olyan kérdés tétetett vitássá, amelyet a törvény a közigazgatási biróság hatáskörébe utal. A közigazgatási biróság azután a hatáskörébe tartozó ügyben vizsgálja és csakis ott vizsgálhatja, hogy a panaszttevő törvényhatóságnak megengedhető-e a panasz abból a tekintetből, hogy a törvényhatóságra sérelmes-e az intézkedés, vagyis, hogy a törvényhatóság érdekelt-e az ügyben. A belügyminiszter hatásköri kifogását fenntartotta és az ügy iratait a felmerült hatásköri összeütközés elbírálása végett a hatásköri bírósághoz tette át azzal, hogy sérelmezett rendeletével, amelyben diszkrécionárius hatáskörében eljárva, lényegileg a lóosztályozási költségek fedezésére kért állami pótsegélyt tagadta meg a törvényhatóságtól, annak hatáskörét nem sérthette meg. A törvényhatóság nem lévén érdekelt fél, nincs panaszemelési joga és így panaszát érdemleges tárgyalás nélkül kellett volna visszautasítani. Az érdekelt tisztviselőknek is.csak akkor nyílt volna meg az 1896 : XXVI. tc. 45. §-án alapuló panaszemelési joguk, ha konkrét kifogásukat az illetékes hatóságok már elbírálták volna, ami mindeddig nem történt meg; a törvényhatóságot azonban az ilyen konkrét határozat ellen sem illetné meg a panaszjog.