Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

132 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. tc.-nek csakis 51. §-a alapján vitatható, mely az összes és így a hitfelekezeti iskolai tanítókra is kiterjed. A közigazgatási bíróság tényleg ennek a szakasznak 2. pontja alapján állapította meg a hatáskörét a tanítói fizetés részét tevő failletményre, mint terménybeli járandóságra vonatkozó igény kérdésében ; és viszont a miniszter is ugyanennek a pontnak rendelkezéséből jut arra az álláspontra, hogy ennek az ügynek a terménybeli járandóság kérdésére vonatkozó részében sincs a közigazgatási bíróságnak hatásköre. A vitás hatásköri kérdés tehát annak megállapításával dől el, hogy a törvény 51. §-a 2. pontjában a tanítói fizetés részét tevő terménybeli járandóság tekintetében a közigazgatási bíróság előtt biztosított jogvédelem mire terjed ki, jelesül kiterjed-e arra a vitás kérdésre is, hogy a tanítónak van-e illetményre egyáltalán igénye. A hatásköri bíróság megítélése szerint az 51. §. 2. pontja abban a tekintetben ad a tanítónak a közigazgatási bíróság előtt jogvédelmet, hogy a tanítói fizetés részét tevő terménybeli járandóságot a tanító megkapja úgy és akkép és olyan mértékben, amint az neki jár. Ellenben nem esik az ebben a pontban nyújtott jogvédelem körébe az a kérdés, hogy a tanítónak bizonyos időre egyáltalán van-e igénye illetményre. Tanítóknál ebben az utóbbi kérdésben ugyanannak a törvénynek 53. §. 1. pontja adja a birói védelmet. Azonban a törvénynek ez a pontja hitfelekezeti iskolai tanítóra nem vonatkozik. Az pedig világos, hogy az 1. §. 2. pontjában és az 53. §. 1. pontjában birói védelem alá helyezett jog nem azonos. A különbséget mutatja a szakaszoknak egymástól eltérő rendelkezése: az 51. §. 2. pontja a beszedés és kiszolgáltatás tárgyában tett intézkedésről szól és felhívja az 1868. évi XXXVIII. tc. 143. §-át, mely szerint a terményeket az illető községek elöljárói szedik be és szolgáltatják ki; az 53. §. 1.