Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 113 rizshántó- és rizskeményitőgyár részvénytársaságnál levő készletekből 3500 métermázsa rizst foglalt le és annak egységárát métermázsánként 70 K-ban állapította meg. A polgármesternek ez ellen az intézkedése ellen az említett részvénytársaság fel folyamodást adott be, melyben előadta, hogy a lefoglalt rizs túlnyomó részben olyan kereskedők tulajdonát képezi, akik azt tóvá bbadási szándékkal magas áron vásárolták és annak elszállítása iránt is rendelkeztek már. Tekintettel arra, hogy a rekvirált rizsfajok árai 75— V)o K-val magasabbak a 70 K-ban megállapított rekvirálási árnál, a lefoglalási határozat megsemmisítését és annak elrendelését kérte, hogy a lefoglalt rizs árai szakértők által a most érvényben levő napiárak alapulvételével állapíttassanak meg'. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a fiumei kormányzó által a belügyminiszterhez felterjesztett és onnan illetékesség okából hozzá áttett felfolyamodást az 1915. évi július hó ^S-án 46.5^4 IV. sz. a. a fiumei kormányzóhoz intézett rendeletében elutasította azzal az indokolással, hogy a hatóságilag megállapított legmagasabb ár mellett történő rekvirálás ellen jogorvoslattal élni nem lehet. Xern adott helyet a felfolyamodásnak abban az irányban sem, hogy a rizs legmagasabb ára újból állapíttassék meg, mert a megállapított legmagasabb ár a kereskedők által már jóval a hatósági ármegállapítás időpontja előtt beszerzett rizskészletek középárainak figyelembevételével állapíttatott meg. F. J. és fia olmützi bej. cég és B. L. budapesti kereskedő az 10,15. év december havában a fiumei kir. járásbíróságnál kereseteket indítottak Fiume város közönsége ellen 1750 K, illetve 700 K kártérítés iránt, mert alperes a tulajdonát képező, de a fiumei első magyar rizshántó és rizskeményítőgyár részvénytársaság birlalatában levő 25 illetve 10 zsák rizst lefoglalta és annak árát métermázsánként 70 K-ban szabta meg, holott annak piaci ára a lefoglaláskor 140 K volt. A város a maximális ármegállapításnál nem járt el a vonatkozó törvények es miniszteri rendeletek által meghatározott módon és így nem tette közhírré a rizs maximális ármegszabását. A városnak ezen sérelmes eljárása folytán 1750 K, illetve 700 K kárt szenvedtek. A fiumei kir. járásbíróság az alperesnek a Pp. 180. §-ának 1. pontja alapján emelt azt a pergátló kifogását, hogy a kereseti követelés elbírálása egyáltalán nem tartozik polgári peruira, az egyesített perekben 1916. évi január hó 29-én hozott P. 7369 4 1915. sz. végzésével elvetette és ugyanazon keltű és számú érdemleges ítéletében a felpereseket keresetükkel elutasította. A kir. járásbíróság a pergátló kifogást elvető végzését azzal indokolta, hogy minden vagyonjogi követelés,amelynek érvényesítése nincsen Térfy: Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára. IX. 8