Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. abból a szempontból, hogy a Btk. 421. g-ában meghatározott vétség alkotó elemeit s ezek között a szándékosságot kimeríti-e ; ennek megbirálása a rendes biróságok hatáskörébe tartozik. 1916 szeptember 25. 1915 Hb. 102. sz. t D. L. lisznyói földbirtokos az 1914. évi április y-án niagánindítványt terjesztett elő a sepsi járás főszolgabírójánál P. Gy. juhosgazda, valamint K. Gy. és K. E jiihászok ellen a 1894 : XII. te. 94 ^'-ának f) és h) pontjaiba ütköző mezőrendőri kihágás miatt, amelyet nevezettek az ő sérelmére az által követtek el, hogy 1914. évi március hó 24-én a lisznyói határban fekvő ingatlanán 400 drb juhból álló nyájat jogosulatlanul legeltettek. Károsodásának ellenértéke gyanánt az id. tc. 109. ^'-ában írt kárdíjat, összesen 120 koronát követelt. A főszolgabíró az 1914. évi december 30-án hozott 1914. kih. 1049/1. számú vég-zésével a magánindítványt a sepsi-szentgyörgyi kir. járásbirósághoz tette át azzal az indokolással, hogy a magánvádló kárdíjigényét, amelynek ugyanaz a hatálya van a bírói hatáskör megállapítására, mint a tényleg beigazolt kárösszegnek, 120 koronáról nem szállította le, úgy, hogy a kárösszeg 60 koronánál nagyobb lévén, a jelen esetben a Btk. 421. ^-ába ütköző és a rendes bíróság által elbirálandó vétség látszik fennforogni. Háromszék vármegye alispánja az 1815. évi július hó 6-án hozott 102 1915. kih. számú végzésével a sértett felfolyamodását elutasította és a főszolgabíró végzését indokainál fogva helybenhagyta. Időközben a sepsiszentgyörgyi kir. járásbíróság a főszolgabíró által hozzá áttett ügyben az 1914. évi június hó 16-án 1914. B. 385'!. szám alatt hozott végzésével hatáskörét szintén nem állapította meg. Indokolta ezt azzal, hogy a kárdíj a hatáskör megállapításának alapját nem képezheti, az pedig, hogy a tényleges kár a jelen esetben 60 koronát meghalad, igazolva nincs, ügy, hogy az eljárásra a mezőrendöri kihágások rendes hatósága, a közigazgatási hatóság* van hivatva. Az alispán a felmerült hatásköri összeütközés elbírálása végett az iratokat a hatásköri bírósághoz terjesztette fel. II. Az 1894 : XII. tc. 97. §-a általános szabályul rendeli, hogy az id. tc. 93—05. §-aiban felsorolt cselekmények, ha a kár 60. K-nál nagyobb, a büntetőtörvények alapján birálandók el; a 109. §. szerint pedig jogában áll a károsultnak állatok által okozott kár megtérítése helyett a törvényben meghatározott kárdíj megfizetését kivánni, mely esetben a kár mennyiségének bizonyítása nem szükséges. Nyilvánvaló a törvénynek ebből az utóbbi rendelkezéséből, hogy a kárdíj a