Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. <3 A fent előadott tényállás szerint ebben az ügyben az 1907: LXI. tc. 1. ^-ában szembeállított különböző hatóságok, a rendes bíróság és a közigazgatási hatóság közül csak a közigazgatási hatóság járt el, a bejelentés tehát az 1907 : LXI. tc.-ben szabályozott eljárás alapjául nem szolgálhat és ezért a hatásköri bíróság azt hivatalból visszautasította. 23. Az ügyvédi meghatalmazás és ellenjegyzés nélkül beadott hatásköri összeütközési bejelentést a hatásköri bíróság hivatalból visszautasítja. 1916 március 8. Hb. 16. sz. (elnök és előadó). A hatásköri bíróságról szóló 1907 : LXI. tc. 25. §-a megengedi, hogy a fél az ügyében felmerült hatásköri összeütközés esetét a hatásköri bíróságnál közvetlenül bejelenthesse; ebben az esetben azonban a félnek a bejelentést a 25. §-ban felhívott 13. §. szerint ügyvédi képviselettel kell benyújtani s az ügyvéd köteles a polgári peres ügyekre fennálló szabályoknak megfelelő alakban kiállított meghatalmazást a bejelentéshez csatolni és a bejelentést ellenjegyzéssel ellátni. Minthogy pedig ennek ellenére a bejelentést tartalmazó kérvény ügyvédi meghatalmazás és ellenjegyzés nélkül adatott be, ennélfogva a kérvényt az 1907: LXI. tc. 13. és 25. §-ai, valamint az ügyrend 83. §-a értelmében hivatalból visszautasítani kellett. 24. Nem merült fel hatásköri összeütközés, ha a közigazgatási hatóság azzal az indokolással, hogy a kisajátítást szenvedő által visszakövetelt ingatlanok a város jogszerű tulajdonát képezvén, a város akarata ellenére nem kötelezhető azoknak előbbi tulajdonosaik részére való átengedésére, érdemben határozott, a rendes bíróság pedig a keresetet azért utasította el, mert a kisajátítás megengedhetőeégének és annak a kérdését, hogy mi vonandó kisajátítás alá, az 1881: XI/I. tc. közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja és igy a rendes bíróság sem azt a kérdést, hogy az utca