Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

38 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. és pedig a hiánytalan pénzösszeget Szent-György ünnepéig fizessék ki, a jól megrostált gabonát pedig Szent-Mihály ünnepéig a plébánia csűrébe szállítsák be; ha pedig valaki fizetni nem képes, a hiányt a község pótolja, amelynek az adóssal szemben visszkeresete van. Sz. D. sióagárdi róm. kath. plébános és a sióagárdi párbérkötelesek között az 1910. évi március hó 20-án egyezség jött létre, amelynek értelmében a párbérköteles házaspárok a plébánosnak járó egy pozsonyi mérő kétszeres gabonát évi 6 K-ért, az özvegyek pedig a fél pozsonyi mérő kétszerest évi 3 K-ért megváltják és ezeket az összegeket negyedévi részletekben a község pénztáránál a közadókkal együtt lefizetik, aminek elmulasztása esetén a negyedév közepéig esedékes negyedévi részlet tőlük a közadók módjára lesz behajtható. Megállapíttatott az egyezségben az is, hogy az csak addig érvényes, míg Sz. D. a sióagárdi róm. kath. plébániai javadalmat élvezi. Sz. D. plébános az 1912. évi május hó 23-án a párbért behajtó sióagárdi községi elöljárósághoz intézett iratában közölte, hogy az egyezséget egyházi felettes hatósága, a pécsi püspök, akinek jóváhagyása az egyezség érvényességéhez szükséges volt, nem hagyta jóvá, mert a gabonában szolgáltatandó párbérjárandóság oly csekély készpénzösszeggel váltatnék meg, amely egyházhatóságilag nem tűrhető. Felhívja ennélfogva a plébános, hogy a párbérkötelezettek 9 K-val váltsák meg a párbért, mert ellenkező esetben a visitatio canonica értelmében természetben fogja követelni a gabonát. Sz. J. és S. Gy. földmívesek, mint a sióagárdi párbérkötelesek megbizottjai az 1912. évi szeptember hó 14-én Sz. D. plébános ellen panaszt adtak be Tolna vármegye központi járásának főszolgabírójához és kérték, hogy a párbér behajtása tárgyában kiadott 4379/1912. számú főszolgabirói rendelet végrehajtása felfüggesztessék és annak hatályon kívül helyezésével kimondassék, hogy a párbérre vonatkozó egyezség a panaszlott sióagárdi lelkészkedése tartamára hatályában fennmarad. A főszolgabíró az 1912. évi október hó 10-én hozott 5778/1912. számú véghatározatával a panaszt elutasította s a párbérkötelezetteket kötelezte az egyházlátogatási okmány alapján a plébánosnak járó gabonának természetben való szolgáltatására, mert az egyházlátogatási okmány rendelkezéseit megváltoztató egyezség a felettes egyházi hatóság (a pécsi püspök) részéről az 1912. évi május hó 7-én 1838. sz. a. hatályon kívül helyeztetvén, a visitatio canonica eredeti rendelkezései maradnak érvényben. Tolna vármegye alispánja, kihez a panaszosok felebbeztek, az 1912. évi december hó 5-én 19,267/1912. sz. a. hozott véghatározatával az elsőfokú véghatározatot megváltoztatta és a párbérszolgáltatásra vdnatkozó