Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VIII. kötet 1915 (Budapest, 1916)

54 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. igazgatási hatóság elé utalt ennek a büntetendő cselekménynek elbirálására is hivatva van. 27. Határon útlevél nélkül átcsempészett egyéneknek külföldre kalauzolása miatt rendes bíróság: hatáskörébe tartozik az eljárás, amennyiben csak az érdemleges tárgyalás lefolytatásával dönthető el az a kérdés, hogy a határon egyszerre átcsempészett egyének nagyobb számában megvannak-e az üzletszerűség jelenségei. Kétség esetében a magasabb hatáskörű hatóság eljárása indokolt, mert ez az érdemi eljárás befejeztével, ha csak a kisebb hatáskör elé tartozó cselekményt állapíthatná meg, ebben is ítélkezni jogosult. 1915 április 26. Hb. 28. szám. I. A m. kir. VII. sz. csendőrkerületi parancsnokság 151. sz. őrse 1914. évi február hó 24-én feljelentette Ny. Gy. (Tamásé) napszámos, magyarbodzai lakost, hogy a csendőri nyomozás során tett beismerése szerint 1914. évi február hó 14-ről 15-re virradó éjjel előtte névre és tartózkodási helyre nézve ismeretlen 10 csíkmegyei munkást mellékutakon útlevél nélkül Romániába kalauzolt, ezen fáradságáért 10 K díjat kapott, melyet már el is költött. Ő maga 8 napi ott tartózkodás után visszatért Romániából, útlevéllel maga sem bírt. A brassói határszéli rendőrkapitány, mint rendőri büntető biró a szabályszerű idézés dacára meg nem jelent Ny. Gy.-t, a feljelentésben részletezett tényállás alapján 1914. évi április hó 3. napján 147/1914. kih. sz. a. kelt ítéletével az 1909. évi II. tc. 41. §-ába és az 1903. évi VI. tc. 15. §-ába ütköző kétrendbeli kihágás miatt 6 napi elzárásra mint fő- és 28 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte. Háromszékvármegye alispánja a m. kir. kivándorlási biztosító hivatal felebbezése folytán 1914. évi augusztus hó 21-én 314/1914, kih. sz. a. kelt végzésével ezt az ítéletet az azt megelőző eljárással együtt megsemmisítette s az ügyiratokat a kézdivásárhelyi kir. ügyészséghez tette át, mert a feljelentés szerint terhelt fáradsága címén, tehát a kivándorlás elősegítéseért mindegyik kivándorolni akarótól 10—10 K díjat szedvén, cselekménye az üzletszerűség ismérveivel bír és így az 1909. évi II. tc. 41. §-ának 2. bekezdése értelmében vétséget képez; ennek a vétségnek elbírálása az id. tc. 49. §-a értelmében, a terhelteknek az 1903. évi VI. tc. 15. §-ába ütköző másik cselekményük elbírálása pedig az előbbivel való összefüggése alapján a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A kir. ügyészség által elrendelt nyomozás során a terhelt azt vallotta, hogy a munkások az átvezetésért 10 K-át ígértek, de semmit sem adtak.