Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VIII. kötet 1915 (Budapest, 1916)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 53 A békési kir. járásbíróság 1914. évi december hó 8-án 1914- B. 345/1 sz a. kelt végzésével ezen ügyben az eljárást megtagadta és az iratokat a békési járás főszolgabírójához tette át, mert K. I.-nal szemben a Kbtk. 46. Jj-ában meghatározott hatóság elleni kihágás tényálladékának ismérvei látszanak megállapítbatóknak, amennyiben a gyanúsított a községi iktatót, vagyis közigazgatási hivatalnokot hivatalos eljárása közben illette sértő kifejezéssel s a sértett maga is hivatalos közeg elleni becsületsértésért tett feljelentést, amely mint ilyen a Kbtk. 46. í;-ába ütköző kihágásnak tekintendő. Ennek folytán tekintettel arra, hogy a gyanúsított ténykedésében sem a rágalmazás, sem a lázítás tényálladékának ismérvei bent nem fog. laltatnak, a békési járás főszolgabirája van hivatva ez ügyben eljárni. A békési járás fő szolgabi rája 1914. évi december hó 11-én nyilatkozattételre hivta fel Sz. K. főmagánvádlót, hogy tulajdonképen miért kívánja K. I. megbüntetését és mivel ez kifejezetten becsületsértés miatt emelt vádat, 1914. évi december hó 11-én kelt 1914. kih. 451/2. számú végzésével az iratokat a becsületsértés vétségének elbírálására hatáskörrel biró békési kir. járásbíróságnak visszaküldötte. A békési kir. járásbíróság 1914. évi december hó 14-én kelt 1914 B. 345/2. sz. végzésével előbbi álláspontjának fentartásával az iratokat visszaküldötte azzal, hogy a bűncselekmények minősítése s ezzel kapcsolatban az illetékesség vizsgálata a bíróság feladata és kötelessége s arra mi befolyása sincs annak, hogy a fél maga milyen bűncselekménynek mi" nősíti az esetet, még ha a közigazgatási hatóság felhívása folytán tesz is ezt. A békési járás főszolgabírója az iratokat a felmerült hatásköri összeütközés elbírálása végett a hatásköri bírósághoz terjesztette fel. II. Sértett a békési járás főszolgabírójának felhívására tett nyilatkozatában kifejezetten becsületsértés miatt kérte terhelt megbüntetését. Azt a kérdést, hogy a főmagánvádló által vád tárgyává tett «hazudik» kifejezés megállapítja-e a becsületsértés vétségének tényálladékát, a rendes bíróságnak érdemileg kell eldönteni. A rendes bíróságnak a hatáskört megtagadó határozata ez az érdemi elbírálást nem pótolhatja. Ezek folytán a felmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni, annál is inkább, mert amennyiben csak az 1879 :XL. tc. 46..§-ába ütköző kihágást látná megállapíthatónak, a rendes bíróság, az 1896: XXXIII. tc. 22. §-a értelmében, a kisebb hatáskörű köz-