Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

10 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. kapcsolatos helyszíni eljárás teljesítésére az 1364/1909. tkv. sz. a. végzéssel dr. H. J. kir. járásbiró és O. J. kir. járásbirósági irodatiszt, mint a 2579/1869. I. M. R. 15. §-ban irt bizottság tagjai küldöttek ki, akik 1909 május hó 12-től 26-ig ott működtek. A kiküldöttek utinaplóikban a napidij és fuvardíj címén felszámított összegeken felül egyenként az eljárás érdekében teljesített 73 órai gyalogolás címén óránként 1 korona 60 fillért számítva, 116 korona 80 fillér gyalogolási díjat számítottak fel és ezt helyhatósági bizonyítványnyal igazolták. A kolozsvári kir. törvényszék elnöke, a gyalogolási díjakat előlegezte, de a m. kir. igazságügyminisztérium számvevősége azt kifogásolta és a m. kir. igazságügyminiszter 1909. évi november hó 13-án 1909. Ég. 820/4. sz. a. hozott határozatával a bemutatott újabb községi bizonyítványok alapján sem érvényesítette, mert azok az 1896. évi 21,224. I. M. számú szabályrendelet 15. §-ában és az e szakasznak értelmezése tárgyában 1908. évi 28,969. I. M. sz. a. kiadott rendeletben (1909. évi Igazságügyi Közlöny 59. lap) megkívánt és a határozatban részletesen felsorolt lényeges kellékek fennforgását nem igazolták. De eltekintve ettől, a gyalogolási díjak nem állapíthatók meg azokért a gyalogolásokért, melyeket a kiküldött az egyik ingatlanon végzett szemle után a legközelebbi irányban a barázdákon, gyalogösvényeken keresztül tett meg a következő szemle tárgyául szolgáló ingatlanig, vagyis amidőn parcelláról-parcellára járt. Egyidejűleg utasította a kir. törvényszék elnökét, hogy a túlélvezményt az 1897 : XX. tc. és e törvénycikk végrehajtása tárgyában 1899. évi 5110. M. E. sz. a. kiadott utasítás (1899. Rendeletek Tára 597. lap) 362—400. §-aiban kimondott felelősségének a terhe mellett túlélvezőktől haladéktalanul szedje be. Az igazságügyminiszternek ezt a határozatát dr. H. J. és O. J. a kir. közigazgatási bírósághoz címzett panaszszal támadták meg, a kir. közigazgatási bíróság azonban 1911 november hó 14-én 7860 K. sz. a hozott végzésével a m. kir. igazságügyminiszter által emelt hatásköri kifogásnak helyt adva, a jelen ügyben a hatáskörét nem állapította meg és a panaszokat érdemleges elbírálás nélkül visszautasította, mert az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményei körül felmerülő vitás kérdésekben az 1896 : XXVI. tc. 83. §-a a minisztereknek és az [állami számvevőszék elnökének azon intézkedései (határozatai) ellen ad panaszjogot, melylyel az állami tisztviselők, altisztek és szolgáknak az 1893 : W- *cszerint járó illetményekre való igényéből eredő kérdések, valamint ezen igényből folyólag az állami kincstárral szemben támasztott követelések felett az idézett tc. 16. §-a alapján döntenek. A jelen esetben pedig a panasz tárgyát nem az idézett 1893 : IV. tc. szerint járó illetményekre való igényből eredő, hanem az igazságügyi állami szolgálat körében alkal-