Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 11 mazottak által hivatalos kiküldetésük alkalmával igényelhető járandóságok körül felmerült vitás ügy képezi, melynek elbírálására sem az 1896:XXVI. te, sem más törvényes rendelkezés által ezen biróság hatáskörébe nem utaltatott: a biróság hatásköre pedig a fentidézett tc. 19. §-a értelmében a jog- és törvényhasonlatosság elvének alkalmazásával nem te ijeszthető ki. Dr. H. J. és O. J. ezután a budapesti IV. ker. kir. járásbíróságnál a kir. kincstár ellen sommás pert indítottak. Keresetükben előadták, hogy az eljárás rendén több ingatlanra kellett kiszállani, melyekhez szekérrel, vagy lóháton jutni nem lehetett és a községtől 2 kilométernél távolabb feküdtek s így az utat gyalog kellett megtenni, ami összesen 73 órai gyalogolást igényelt. E címen őket óránként 1 korona 60 fillér, vagyis 116 korona 80 fillér, összesen 233 korona 60 fillér illet. Miután a felszámított díjak a 21,224/1896. I. M. R. 15. §-a értelmében őket megilletik és az ily díjak eddig évek hosszú során át mindig érvényesítve is lettek, az 1907 : XX. tc. 138. §. alapján kérték, hogy a kir. járásbíróság a kolozsvári kir. törvényszék elnökét ez 1897 : XX. tc. 139. §-ra hivatkozással a kereset beadásáról a visszatérítendő összeg behajtásának felfüggesztése végett értesítse és egyidejűleg az 1912. Eln. 19/c. 33. sz. iratoknál lévő útinaplót és helyhatósági bizonyítványt szerezze be és a kir. kincstárt kötelezze, hogy ismerje el, miszerint a gyalogolási díj fejében felszámított összegek őket megilletik és ehhez képest a visszatérítés kötelezettsége alól őket mentse fel. A kir. járásbíróság 1912 július hó 5-én 1912. Sp. VI. 1457/1. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogását elvetette és az ügy tárgyalását elredelte, mert az alperes által idézett 1893 : IV. tc. 16. §-a kizárólag erre a törvényre alapított igényekből származó kérdésekre, illetve követelésekre tartja fenn a határozathozatalt az illető miniszter részére, azután 1913 február hó 13-án 1912. Sp. VI. 1437/9. sz- a- hozott ítéletével a keresetnek helyt adott. A budapesti kir. törvényszék, mint polgári felebbezési biróság 1913 október hó 15-én 1913. I. D. 174/3. Sz- a- hozott végzésével az elsőbiróságnak az alperes pergátló kifogását elvető végzését megváltoztatta, az alperes pergátló kifogásának helyt adott, ehez képest az elsóbiróság ítéletét feloldotta és a pert megszüntette, mert a felperesek a kereset tartalma szerint azt a kérdést kívánják bírói döntés alá bocsátani, hogy köztisztviselői minőségükben történt kiküldetésükből folyóan jogosan tarthatnak-e igényt a keresetben körülírt gyalogolási díjra. A köztisztviselő által hivatalos teendői ellátása alapján igényelt illetmények tekintetében támadt vita eldöntése azonban a kérdés alapjául szolgáló jogviszony közjogi természeténél fogva egyáltalán nem tartozik polgári perútra.