Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 233 1914. évi június hó 4-én, 1914. D. 91 4. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbíróság ítéletét feloldotta és a pert megszüntette. A megokolás szerint a kereseti kérelmet illetően nem volt vitás peres felek között, hogy alperes az ú. n. «Varga-utcai gazdaságba» mint magánjogi egyesületbe tagként, jelentkezés útján be nem lépett. Felperes keresete sem ezen az alapon nyugszik, hanem azon, hogy a Varga-utcai gazdaságnak minden földtulajdonos az alapszabályok 2. §-a értelmében már földtulajdonosi minőségénél fogva tagja és hogy a földtulajdonost a kivetett és a törvényhatósági közgyűlés által jóváhagyott évi járulékok már az alapszabályok és az eleddig követett gyakorlat erejénél fogva terhelik. Nem volt vitás az sem, hogy az évi járulék a Varga-utcai gazdaság által felfogadott két rendes, felesketett és két ideiglenesen alkalmazott mezőőr javadalmazására fordíttatik, úgy, hogy a gazdaközönségtől beszedett évi járulék lényegében nem más, mint a Varga-utcai gazdaság által felfogadott mezőőrök fizetéséhez való aránylagos hozzájárulás, amit egyébként igazol az a körülmény is, hogy ielperes jóllehet követelését keresetében tagsági díjnak jelzi, Debrecen sz. kir. város mezőrendőrkapitányságánál 76 K 86 f csőszbérkövetelés iránt tett alperes ellen folyamatba eljárást. Nem volt vitás az sem, hogy alperesnek 28 hold újosztású földje van, melyből 24 hold téglagyártás céljaira szolgál, 4 holdat pedig ma is konyhakertészet céljaira használnak a munkások és a gyárfelügyelő. Nem volt vitás, hogy azt a földet, amely után felperes az 1904—1910. évi járulékokat igényli, alperes 1891. évben vásárolta, hogy azon gyártelepet csak 1904. évben létesített és hogy az évi járulék megfizetését csakis ettől az időtől fogva tagadta meg. Végül nem volt vitás az sem, hogy alperes az újosztású földjén létesített gyártelepen állandó felügyelőt s több éjjeli őrt alkalmaz és hogy ezeket alperes fizeti. Figyelemmel már most az 1894 : XII. tc. 102. §-nak a rendelkezésére és arra, hogy a hatáskör hiánya hivatalból veendő figyelembe, a bizonyítottnak talált fenti tényállás mellett mindenekelőtt az a kérdés mutatkozott eldöntendőnek, birci útra tartozik-e a szóban íorgó járulékok behajtása s illetve az ez iránt való igény érvényesítése ? A kir. törvényszéknek a jogi álláspontja e részben az, hogy felperes igényének érvényesítése nem a bíróság, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, mert az adott esetben kétségtelenül mezőrendőri javadalom behajtásáról van szó, ha pedig ez bizonyított tény, közömbös az a kérdés, vájjon még az 1888. évi rendszabályok alapján alakult Varga-utcai gazdaság telkintendő-e az 1894 : XII. te. hatálya alá eső szerzett közbirtokosságnak, vagy sem, mert a hatáskör szempontjából nem az a döntő, hanem az a körülmény, milyen természetű a peresített igény és másrészt, mert az