Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁRZATOK. a kerületi pénztárak között felmerülő viták tekintetében kétféle hatáskört állapít meg aszerint, amint a vita balesetbiztosítási díjakra vagy pedig balesetbiztosítási járulékokra vonatkozik. A balesetbiztosítási díjakra vonatkozó viták a felhívott törvény 156. §-a szerint a debreceni kir. törvényszék álláspontjának megfelelően tényleg az I. fokú iparhatóság által döntendők el, a határozattal meg nem elégedő fél azután a törvény rendes útján érvényesítheti igényeit. A balesetbiztosítási járulékok tekintetében keletkező vitákat viszont az idézett törvény 157. §-a szerint az állami niunkásbiztosítő hivatal dönti el. A szóban levő ügyben való hatáskör kérdésének miként való elbírálásánál tehát döntő jelentőségű, hogy balesetbiztosítási díjról vagy pedig járulékról van-e szó. A tényállásból kitünőleg F. H. cséplőüzemére nézve jogerősen megállapíttatott már, hogy az a balesetbiztosítási járulékot fizető üzemek közé tartozik, ehhez képest a reá kirótt és vitás 249 K 98 f csak balesetbiztosítási járuléknak minősülhet. Ezt bizonyítja még az is, hogy biztosítási díj (Prsemie) alatt az 1907 : XIX. tc.-ben használt, a biztosítási tudományban elfogadott terminológiával megegyező terminológia szerint előre meghatározott nagyságú változatlan arányú pénzösszeget kell érteni. Ezért állapítja meg a törvény 37. §-a azt, hogy azok a munkaadók, akik biztosítási kötelezettség alá eső üzemükben 5-nél több munkást rendszerint nem alkalmaznak, biztosítási díjat kötelesek fizetni, amely évenként és alkalmazottanként a biztosítás első tíz évében változatlanul 3, azután pedig ugyancsak változatlanul 5 korona. Ezzel szemben a törvény 36. §-ában említett balesetbiztosítási járulék mindenkor az illető évben felmerült és évről-évre változó balesetbiztosítási költségből számíttatik ki az illető üzemre megállapított veszélyességi arányszám és a kifizetett munkabér arányában. Az országos pénztárnak a vitás tartozást megállapító határozatából nyilvánvaló, hogy a tartozás megállapításának alapjául nem az alkalmazottak száma, hanem a F. üzemében kifizetett beszámítható javadalmazás és a részére megállapított veszélyességi arányszám szolgált. Mindezekből tehát az tűnik ki, hogy a vitás összeg nem balesetbiztosítási díj, hanem járulék; az 1907 : XIX. tc. 157. §-a szerint pedig a balesetbiztosítási járulékok tekintetében keletkező viták, tehát úgy a pénztár által támasztott baleseti járulékkövetelés, mint a munkaadó által a befizetett járulék erejéig támasztott visszkövetelés alapján támadt vitás kérdések a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal hatáskörébe tartoznak. II. A mi kir. kereskedelemügyi miniszter 33.167/VI. D. 1914. sz. a. kelt nyilatkozatában azt adta elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal hatáskörébe tartozik.