Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 115 látja fennforogni, amelynek elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A rimaszombati kir. törvényszék, mint büntető' felebbviteli bíróság 1913. évi november hó 5-én 4946,1913. B. sz. a. hozott végzésével panaszos felfolyamodását elutasította, mert a neheztelt végzés megváltoztatására annak ehelyütt is elfogadott indokaival szemben törvényes alap nincs. A tornaijai járás főszolgabirája 1914. évi január hó 21-én 523/1913. kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert az T894. évi XII. tc. 109 §. szerint károsult a kár mennyiségének bizonyítása nélkül jogosult a kárdíjat követelni, ami ez esetben 110 koronát tesz ki, ennélfogva az idézett törvény 97. §. értelmében az ügy elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörét meghaladja. II. Az 1894. évi XII. tc. 97. §-a általános szabályul rendeli, hogy az ugyanazon törvénycikk 93., 94. és 95. §-aiban felsorolt cselekmények, ha a kár 60 koronánál nagyobb, a büntető törvények alapján birálandók el; a 109. §. szerint pedig jogában áll a károsultnak állatok által okozott kár megfizetése helyett a törvény 110. §-ában meghatározott kárdíj megfizetését kívánni, mely esetben a kár mennyiségének bizonyítása nem szükséges. Nyilvánvaló a törvénynek ebből az utóbbi rendelkezéséből, hogy a kárdíj a valóságos kárt helyettesíti, amiből következik, hogy a törvény 97. §-ában foglalt általános szabályt kárdíj követelése esetében is alkalmazni kell, vagyis hogy a törvény 103. §-ának 3. pontjában foglalt megkülönböztetés szerint a járási főszolgabíró vagy a községi elöljáróság csak abban az esetben járhat el, ha a kárdíj a 60 koronát meg nem haladja. Minthogy pedig a feljelentő 110 drb. szarvasmarha után járó 60 koronát meghaladó kárdíjat követel, a feljelentett tilos legeltetéssel elkövetett cselekmény az 1894: XII. tc. 97. §-a értelmében nem mint mezőrendőri kihágás, hanem a büntetőtörvények alapján bírálandó el, abból a szempontból, hogy a Btk. 421. §-ában meghatározott vétség alkotó elemeit s ezek között a szándékosságot is kimeríti-e; ennek megbírálása pedig az 1897. évi XXXIV. tc. 17. §ának 4. pontja értelmében a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 8*