Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 95 II. A váci járás főszolgabírója szabálytalanul járt el akkor, midőn a jelen ügyben a panaszosok és a terheltek meghallgatásával megtartott tárgyalás alapján ítéletet hozott és azzal a terheltek ellen megindított kihágási eljárást beszüntette ; a panaszosokat pedig panaszukkal a rendes bírósághoz utasította, holott abban az esetben, ha az ügyet hatásköréhez tartozónak nem tartotta, a hatáskör kérdésében az 1907. évi LXI. tc. életbeléptetése és végrehajtása tárgyában 1201/1908. M. E. szám alatt kiadott rendelet VI. pontja értelmében, még pedig a rendőri büntető eljárás egységes szabályozás tárgyában kibocsátott 65,000 1909. számú rendelet 55. és 56. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelően, végzés alakjában szabályszerűen indokolt határozatot hozni kellett volna. Mindamellett tekintve, hogy a szolgabiróság «ítéletnek» címzett határozatában lényegileg annak kijelentése foglaltatik, miszerint a jelen ügy, mert a feljelentett bűncselekmény nem mezőrendőri kihágás, nem tartozik a közigazgatási hatóság hatáskörébe; valamint tekintve, hogy a kir. járásbíróság is 1913. évi június hó 16-án 1913. B. 20/?. szám alatt hozott jogerős végzésével hatáskörének megállapítását megtagadta: a hatásköri összeütközésnek az 1907. évi LXI. tc. 7. §-ának i-ső pontjában meghatározott, a hatásköri bíróság eldöntése alá tartozó esete csakugyan fennforog. Az ügy érdemét illetően: Nincs adat annak megállapítására, hogy vádlottak az eljárás tárgyát képező lopásokat együtt, vagy közösen követték volna el. Ebből folyik, hogy a vádlottak mindegyikével szemben az annak terhére rótt cselekmény csak az általa lopott dolog értékének figyelembevételével bírálandó el. Minthogy pedig a vádlottak által a mezőről ellopott káposzta és tök értéke, akár a panaszosok, akár a vádlottak által bemondott mennyiség vétetik a kiszámítás alapjául, az